Tegnap Szegeden megmutatták, hogy kell úgy bánni a dánokkal, hogy csehül érezzék magukat, nagyjából azt kellene nekünk is lemásolni, de mindenesetre észnél kell lennünk nagyon. És tisztába kell lennünk az esélyesség terhével is, sőt, meg is kell tudni bírkózni vele.
A GOG nagy erőssége a futás, szóval már eleve azzal tesszük magunknak a legnagyobb szívességet, ha egyszerűen nem adunk el labdákat, nem lövünk szarul, kapust szét, vagy akár mellé, és nem követünk el ostobaságokat a támadásainkban. Igen, amúgy ilyen egyszerű ez. Amennyiben mégis előfordul ilyesmi, úgy villámgyorsan visszazárunk. Mindenki. Villámgyorsan. Vissza. A védekezéssel alapvetően nem volt túl sok gondunk, viszont jöhetne végre egy értékelhető kapusteljesítmény, ma az összes kapusunk ott lesz a padon, szívből kívánom, hogy ha kell, pályára is lépjen mindhárom. Erőltessük az átlövéseket, igazán remek lövőink lettek végre, használjuk ki őket, és egyúttal azt is, hogy nem kell állandóan gyilkoltatni magunkat a fal közelében, illetve használjuk a szélsőinket is, ők is pöpecek.
A GOG már túl van egy edzőváltáson idén, ráadásul utólag már kimondhatjuk, hogy elég jó ütemben történt, pedig csóválta a fejét rá egész Dánia, de az eredményeik igazolták Fog menesztésének szükségességét, azóta ugyanis komoly győzelmi szériájuk van. Felreppent a hír, hogy Morten Olsennek öregember sérülése van, mert nem játszott a Kolding ellen, de ez nem tűnik nagyon igaznak, Fog elküldésében volt némi szerepe amúgy a rangidős allűrökkel küzdő dánnak, mint azt megtudtuk a dániasportos pajtáskánk magyarra fordított tv2.dk-s cikkéből, úgyhogy franc tudja, mi lehet arrafelé az öltözőben manapság, lehet, hogy csak összekaptak Emil Madsennel.
Ez szerencsére nem a mi dolgunk, a mi dolgunk ugyanis az, hogy ezt a meccset ma valahogy behúzzuk, ami a magdeburgi hozzáállással sima ügy, az a montpellier ellenivel sanszos, hogy szívroham-gyanús. Ezt minden szívritmuszavarban szenvedő poszt-covidos nevében szeretném inkább nem kérni.