Az első gondolatom az volt lefújást követően, hogy húúú, de jó, hogy nem kaptunk ki, ez kb. mindent elárul arról, hogy kicsit is kritikusabb szemmel mennyire lehetünk elégedettek csapatunk tegnapi teljesítményével. Igazából azon a - z amúgy persze egyáltalán nem elhanyagolható - tényen kívül, hogy végül nyertünk, Mikita, Elderaa, Biosca és nyomokban a védelem, Pechmalbek, de amúgy Liget és Pechmalbek teljesítményét lehet dicsérni, mást nagyon nem.
A franciáink most nem túl meggyőzően teljesítettek, Fabregas még oké, de Remili az első perctől paffon volt, értem én, hogy habitus, meg minden, de jól láthatóan nem tett jót neki, hogy füstölgött a feje. És a csapatnak sem. És azt ismég szögezzük gyorsan le, hogy minden meccs más, két meccsből sem lehet általános igazságokat vagy csak simán következtetéseket levonni, hiszen ez még nagyon az eleje, ahogy a magdeburginál is jeleztem, hogy lesz még szarabb is, jobb is, úgy ez most is éppen annyira érvényes, és még az sem számít különösebben, hogy a Barca közben agyonverte a címvédőt. Ők tavaly óta elég erős extramotivációt görgettek, elég sokszor csesztek ki velük a németek, nem csodálom, hogy nem álltak meg és engedtek ki a végére. De ez ettől még nem bennünket áraz be. Mi magunkat áraztuk. Nem lesz kevésbé jó eredmény az az első fordulós idegenbeli +5, mert a Barca most otthon 12-vel nyert a címvédő ellen, az viszont árnyalja a képet, hogy egy héttel később mennyi szarul játszottunk.
Mert ez nem hiszem, hogy kérdés. Igen, nagy küzdés volt végül, mindenki megszakadt ezért a fordításért, de elképesztő, hogy két forduló alapján ismét mekkora amplitudón toljuk.
Kezdjük csak a legfontosabbal: a kapu. Baszki. Most komolyan. Miért? Miért kell saját magunkat szopatni? Van az úgy, hogy nem megy, nem ezzel van a gond, de hogyan fordulhat elő az, hogy a Veszprém kapujában 30 percet álljon valaki official 2 védéssel (ami egyébként öt volt, de hármat visszakaptak, ugye)? Ez első 10 perc elment, de utána tartós nihil jött. És senki nem nyúl bele? Miért kell ezt csinálni? A padnak elég ez? Neki jó így? Nem érzi, hogy ez kevés? Emlékszem én olyan kapusra, aki magától jött le, mikor nem ment neki, ez tényleg ennyire lehetetlen dolog, vagy nem értem. Vagy durcis lesz, ha lecserélik, vagy mi a tököm történik már, de tényleg? Teljesen tanácstalan vagyok ebben. Ráadásul, basszus, szerintem egyáltalán nem volt kifejezetten kutyaütő előtte a védelem sem már az első félidő nagyobbik részében sem, rengetegszer passzívból kaptuk meg a gólt, úgy pedig nagyon nehéz felépíteni a támadásokat, hogy védekezel másfél percet, tökfeleslegesen. Ebben a témakörben ugyanott tartunk, ahol tavaly befejeztük az évet, és ez pontosan az a poszt, amire rá is mehet az egész éve ennek a bazierős keretnek, lássuk már, hogy éppen a szemünk előtt történik meg az a csúfság, hogy két BL-meccsen nincs 20%-os átlag a kapuban (mert csak 19 van, bazmeg). Egyre frusztráltabban kérdezem, hogy ki nem cserél kapust, ki dönti el, hogy ki legyen benevezve és miért nem lehet lecserélni valakit, akinek a teljesítményével őszintén még az anyukája sem lehet megelégedve? Az a Nagy Benedek esetleg miért nem kaphat lehetőséget, aki az általam látott meccsek alapján magasan a legjobb formában van a 3 közül, és aki valószínűleg annyira ismeretlen ezen a szinten az ellenfeleinknek, hogy már csak emiatt is benne lenne egy jó teljesítmény? Miért látja ezt mindenki egyértelműen, azok miért nem, akiknek erre hatása lehet? Ismétlem: miért szopatjuk magunkat ezzel?
Az első Skube-begyaloglát szépen lemozizta a védelem, a szlovén már a levegőben az arcát fogta, be is fújták a hetes/kétpercet, mert a ziccert még Corrales kiszedte lábbal. Említettem már, hogy sajnos Remili idegei nem túl acélosak, ezt gyakorlatilag látjuk is, szinte minden meccsen. Remélem többször lesz ez jó, mint a tegnapihoz hasonló, kontraproduktív hatással a játékára.
A magdeburgi kezdőnkkel álltunk volna bele, de Remili kétperce miatt jönnie kellett Casadónak, aki szintén gyorsan megkapta az első pofonját az amúgy meglehetősen agresszív montpellieri faltól. Fogalmazhatjuk úgy, hogy ők sem éppen azt játszották, amit egy héttel korábban, nyoma sem volt a tanácstalanságnak, és a faultok hiányának, elég keményen beleálltak a keresztjeinkbe, mi pedig ennek ellenére jártunk be a pofonokért a falba. Konannak el is maradt minimum egy pirosa (3. kép), ha nem több is, de mindegy, mert annyira vállalhatatlanul játszottunk a mérkőzés legnagyobb részében, hogy csupán annyira vagyok hajlandó foglalkozni ezzel, hogy kiemeljek néhány kiugró esetet, de nem mondom azt, hogy ezek befolyásolták volna a végkimenetelt.
Olyat én nem gyakran láttam, hogy ellentétes ítéletnél ne annak a jv-nek legyen igaza, amelyik visszajött az indítással. Sandell szerintem időben eléállt (lenti képen a lényeg azért látszik, bár gánya sötét, sorry, de így tudtam kifotózni), kinn is volt, nem is értem. Összességében tehát voltak ilyen ámokfutásaik a dánoknak, ez a fenti volt a csúcspontja egy komolyabb ilyennek, ami kezdődött ezzel:
...Fabregasnál a labda, de a vonal miatt csak szabadra befújt, majd Elderaát lökték levegőben két kézzel a semmiért, aztán abból indult az ellentétes fújásos, és pár perccel később a már említett pofonját Andriskának, úszta meg Konan. Hát na, derék sorozat, nem igaz? Olyat nem lehetne, hogy valaki időt kér a bíróknak, amikor így összezuhannak? Értem én, hogy gőzgép, de mégis mi hajtja?
Jött Sandell, szépen be is vitte egyes-kettes közé, hetest érően, de ezen a ponton már elkezdtem füstölögni azon is, hogy miért nem lőnek át az átlövőink? Igen, ez egy sokkal dinamikusabb fal volt a magdeburginál, ez egyértelmű, de annál inkább kellett volna megpróbálni a távoli lövéseket - azt hiszem a negyven valahányadik percben lőtte az első klasszik átlövést Elderaa - még időben. Ehelyett a faszipántos lövőink rendszeresen begyalogoltak verekedni a marseillei külvárosok hangulatát idéző falba. Hát remek. Három, azaz 3 gólt lőttünk (nyolc próbálkozásból) 9 méterről a múlt heti 10/20 után, ami elég látványos visszaesés, akárhonnan is nézem. De hogy ne csak fikázódjak, Mahénak voltak remek ütemű befutásai a fellépő kettesek mögé, már csak be kellene tudni lőni őket, ugye.
Casado is kaszaboltatta magát, mondjuk neki ez benne van a játékában, amennyire eddig láttam, az a fajta irányító, aki bemegy a pofonokért. Helyszínen amúgy azt éreztem, hogy nem volt túl jó, de visszanézve ezt kicsit árnyalnám, volt az a szériája, amikor leszedte a szélre tartó passzt, majd adott egy asszisztot, következő támadásban pedig maga gyalogolt be középen és lőtt gólt, ezzel egyenlítettünk ki 7:7-re ott. Marguc egyenlített ki először, aztán a vezetést is az ő góljával szereztük meg, először a meccsen, de túl sokáig nem tarthatott az örömünk ebben a szakaszában a mérkőzésnek. Az első félidőt az eredmény utáni rohanással töltöttük, Remilinek nagyon nem jött össze semmi, de nem cseréltük le, Koszorotov perceket kapott, miközben továbbra sem voltak átlövéseink. Egyáltalán. Próbálkozás sem.
A francia falat hátrébb is rendelhette Canayer, annyira nem próbálkoztunk kintről, a félidő második felében már elég sima hatosfallal védekeztek, de mintha nem vettük volna észre, továbbra is próbáltuk toszogatni a labdát beállóba, meg a nagyon kiszorított szélekre, az első vezetésünket követően kerek 10 perces (!!!) gólcsend következett, 10:9-ről 10:14-re szaladt el a Montpellier. A félidőt Remili középkezdésből eleresztett bombájával zártuk -2 gólon, és bár nem éreztem, hogy kikapunk ma, elég mérges voltam. Tudtam, hogy kell egy-két védés, néhány átlövés, és megindulunk a jó irányba, csak az volt a kérdés, hogy mikor. 13:15.
Nacho Biosca kezdte a második félidőt, és bár ő sem azonnal találta meg az összhangot a fallal, és finoman szólva sem fogott meg mindent, mint a zöld festék, olyan lábközé potyákat kapott az első 10 percében, hogy jajjj, de szépen, lassan összerázódott a hátulja. Józsi szerint Nyikita Vailupou percei következtek, Biosca védéseiből és nem mellékesen a Pechmalbek/ Ligetvári-duó védekezése nyomán néhányszor meg tudtunk lódulni, percek alatt lett -3-ról egyenlő az állás. Ahogy Pechmalbek pályára lépett, már lehetett tudni, hogy fordítás elé nézünk, valamint én is távoztam a fotóskörletből a lelátóra, hiszen valamit ugye muszáj tenni mindig, amikor vezet az ellen, és ez rendszeresen be szokott válni. Jó döntést hoztam, szívesen, bár kicsit kitúrva éreztem magam a helyemről, de viccesek voltak a fiatalemberek, akik helyemen lévő nevemre mutatva rém lelkesen csodálkoztak rá arra a tényre, hogy jééé, ez a te helyed. Nos, igen. Az volt. Persze a lelátón nem könyöklünk, legalábbis itthon nem, szépen behúzódtam Kutya pajtásék mellé, mi bajom lehet, ugye.
Szóval végre belecseréltünk a kapuba, és a belső hármasba, lekaptuk a füstölgő fejű Remilit, aki akkor már túl volt egy bajusz összeakasztáson is, prognosztizálható volt valami komolyabb tett is, ha pályán marad, és szépen, nyugodtan, az amúgy általában tömegesen fikázott Elderaa vezetésével elkezdtünk vezetni. Valamint győzelmet építeni. A küzdést egyébként egy pillanatra sem vonta kétségbe senki sem, ezt ki kell emelni, mindenki meghalt a pályán, vitán felül, és ez önmagában is nagy erény, az pedig végképp, hogy meglehetősen rossz játékkal, rossz felfogással, késői cserékkel és átlagon aluli kapusteljesítménnyel is sikerült végül nyerni.
Aztán másszunk ismét kicsit feljebb! Változtassunk, könyörgöm, legyünk tökösek végre, és nevezzük be Nagy Benedeket a következő BL-keretbe, mégis mi a veszítenivalónk, de tényleg?
Innentől egyrészt már ki is fingott kicsit a Pite, másrészt el is indult a henger, sokáig kellett ugyan rugdalni, de bepöfögött a végére, jöttek az átlövések is, mármint sorban az a 3, nyilván az egyiptomi kezdte, de tényleg erős, hogy az első ilyen kísérletünk a 40. perc környékén esett meg. Vezettünk egyébként öt góllal is a money time kezdetén, nyilván megnyugtatóbb lett volna kicsit minden, ha nem engedjük el a végét, de igazából nekem ott már mindegy volt, csak nyerjünk valahogy. 33:31 a vége, jövő héten megyünk Odensébe!