Vannak az ember életének szakaszai, igaz? És ahhoz kapcsolódóan csomó minden van, ami kedvenc, ami gyűlölt, ami lényeges, ami esélytelen, mert az ember megcímkézi ezeket. Szerencsés esetben nem embert címkézünk, mert az a világ legnagyobb gyökérsége, szerintem, kínosan ügyelek arra, hogy soha se személyeskedjek, több, mint egy évtizednyi posztírás és kommentszekciós vita megtanított erre, ha más nem, és ebből fakadóan a gyerekeimet is erre nevelem. Mondhatni, hogy nálunk ez az egyik legfontosabb kapcsolati szabály, amit megtanulnak. Micsoda filozófikus felvezetés, mi? Na csak várjatok!
Arra akarok kilyukadni, hogy ha a Kielcét be kéne lőni azzal kapcsolatban, hogy vajon szeretek-e vagy utálok-e ellenük játszani, ergo, hogy ők milyen ellenfeleink, akkor nem tudnék mit mondani. Annyira ambivalens érzések keveregnek bennem, hogy elképesztő. Még mindig. Ők már az én generációm felnőtt fejének lettek komoly ellenfelei, ugyan emlékszem még a régi meccseinkre is, de azok olyanok voltak, mint egy-egy bajnoki. Persze nem az idei csurgói.
Először prof. dr. h.c. XIV. Lajos regnálásának vége felé alatt kaptunk ki tőlük - tisztán emlékszem -, mondjuk rögtön itthon, pedig 2003-ig nyúlnak vissza a BL-találkozóink. Nagyjából itt kezdtek klubszinten elindulni felfelé, és minőségi kézilabdát mutatni, pedig akkor már az igen fasza kis válogatottjuk ment haladt a karrierjéből kifelé. Mindenesetre nagy fejfelkapás volt, arra emlékszem. Négy évvel később jött a következő, az viszont BL-címet ért, és bár a kettő között nem találkoztunk hivatalos meccsen, mi, veszprémiek, az azt megelőző év Kölnjében fordultunk el a sárga lengyelektől, ahogy a KP-ban már említettem, mégpedig miután annak ellenére, hogy az összes veszprémi nekik szurkolt semleges ellenfél ellen, ők ezt a legkevésbé sem viszonozták, sőt. Ilyesmiben nincs kec-mec, ott el is ment a potenciális barátság-hajó, de nem bántuk, mert a plockiak úgyis sokkal jobb fejek. Szurkolói szempontból továbbra is jó meccseket játszottunk ellenük, jellemzően nekünk mennek ezek jobban, kivéve Kölnben. A Dusi klán, és a nevük által odasereglett világválogatott érkezése óta persze sokkalta élesebb meccseink vannak, de az örökmérlegre pillantva nem lehet okunk panaszra. És beszarásra sem! A Kielce összesen egyszer nyert itt mérkőzést, nem hagyhatjuk, hogy ezt ma megduplázzák hirtelen!
A Dusi klántól illik megijedni, de pl. bennem élénken él az a kép talán a legutóbbi(?), itteni találkozónkról, amikor Mahé gyakorlatilag leszedte Alexet a pályáról gyors lábas, kilencre kitámadós védekezéssel. Tök ideg volt a csávó. Most nem azt mondom, hogy mindenképpen Mahénak kell kettest védekeznie, hanem hogy kell arról lennie anyagnak, ahogy ezt megcsináltuk. Rém erős kerete van a lengyel bajnoknak, ez egy tény, Wolff ráadásul valamiért gyakran extra ellenünk, illetve Kornecki is volt már ufó, sajna, ezt egyedül úgy tudjuk kizárni, ha minden ziccert tökéletesen lövünk. Ha nagyon kiugrál - Wolff ki szokott -, akkor emelt láb alá pattintva, de az is jó, ha pöpecül helyezzük a felső sarkokba. Annak ellenére, hogy spanyol iskola, és hogy az embereik is megvannak hozzá, nem rémlik, hogy túl nagy hangsúly volna a védelmeken a Kielce meccsein, talán idén nem is volt nagy szükségük rá, mert annyival több gólt lőttek (465), de a kapott gólok száma nagyon hasonló a két csapatnál (427 vs 429), és magunkról sem mondanám, hogy idén levédekeztük volna a mezőnyt.
Sarkallatos pont lesz még a szélsők használata, ők használni fogják Morytot és Nahit, ez tuti fix, de nekünk is kéne, a Szeged elleni BL-odavágó első félidejét kellene kiterjeszteni 120 percre, de szélsőkkel akkor számoltunk utoljára, számottevően. Remilivel mindenképpen stabilabbá vált a védelem, valamint lett egy kintről veszélyes átlövőnk, ami szintén nagyon kellett, de muszáj, hogy ezeket a skilleket csapatként tudjuk hasznosítani ezen a két meccsen. Kelleni fog egy kapus, egy stabil, jó kapus, aki szigorúan fogja a folyosókat, és bele-belenyúl egy-egy ziccerbe. Ez az mondat úgy 35-38%-ot feltételez, ami azért szerintem nem a világ vége. Viszont anélkül ezen a szinten már nem lehet. Ehhez hozzátartozik az is, hogy rendesen összerakott védelem kell, mert a gányát Karacic és a Dusi bro., mint Floki a lábtörlőt, úgy szétkapja lábbal, középen. És akkor azt még nem is említettem, hogy beállóban Tournat és Karalek sem szarral gurigázik, ha értitek.
De beállóban szerintem jók leszünk, attól annyira nem félek, viszont kelleni fog extra teljesítmény egyénileg a kintiektől, legyen az Mahé, Rasmus, Eldeera vagy akár kisIlic, nekem mindegy, de valakinek - az sem baj, ha többnek - muszáj lesz ma élete meccsét játszania, azt hiszem. Normalizálni kell az eladott labdák mennyiségét, nem sértődöm meg, ha egyáltalán nem lesz, illetve nem szeretnék olyat látni, hogy egyedül fut egy sárga mez a mi kapunk felé. Ebben a szakaszban már minden eladott labdának, minden elsumákolt visszafutásnak, minden kihagyott ziccernek és kapufának jelentősége van. És minden elmaradt vagy későn jött kapuscserének, időkérésnek, instrukciónak is. A padtól minőségi, minden idegszállal a mérkőzést követő, összehangolt, egyértelmű, bátor, gyors és hatásos munka kell, ha azt mondtam, hogy jó kapusteljesítmény nélkül ezen a szinten már nincs siker, akkor kötelességem felsorolni az edzőket is ide.
Innentől már szinte csak fontos meccseink lesznek, ez az egyik legfontosabb, de ma mindenképpen az! Ennek megfelelő hangulatot és moitivációt szeretnék látni minden egyes humanoidon, Veszprémben! Nem kell messzire menni, tavaly az Aalborg elleni meccset a BL ugyanezen szakaszában csodálatosan megoldottuk közösen, ma is csak annyi kell.
A csapattól, a szurkolóktól, a padtól, mindenkitől! Ebben vagyunk mi erősek, hát bizonyítsuk is be!
Ui. babonás kollégáknak: Egyébként már két napja rettentően izgulok, sajnos enni minden további nélkül sikerült, de hogy mit veszek ma fel, vagy hogy pingálok-e körmöket, arról lövésem sincs T-6 óránál. Remek.