Teljesen sima ideérkezést produkáltunk, eltekintve attól, hogy minden benzinkúton ismerősbe botlottunk, vagy veszprémibe, vagy szegedibe, ugye, ami kicsit megnyújtotta az útunk, ráadásul megszületett egy klasszikus új rigmus is, amit nem merek még prezentálni a nagyérdeműnek, de kurvajó. Cssssssssss.
Mindenki, tehát Cuparától kezdve Mikleren és Bánhidin át tényleg mindenki össze lett toldozva foltozva erre a párharcra, ahogy az várható volt, én pedig most kezdek el izgulni. Nagyon fura ezt a meccset elhelyezni nemzetközi keretek közé, de végülis ugyanúgy és ugyanazokkal pacsiztunk le, akikkel szoktunk, viszont most olyan tét van, ami még sosem volt. Furcsa, na. A vendégszurkolásos helyek szervezetten lettek kiosztva, hogy ezért, vagy amúgy is, de nagyon szépen megvolt a meccs előtti szurkolói rigmus-csere a táborok között.
Corrales, Strlek, Lauge, Elderaa, Remili, Marguc és Pechmalbec kezdett, ellenünk pedig Mirko a kapuban, gyorsan lőttünk két kapufát neki, jesszusom. Frimmel jöhetett hetessel a 3. percben, fölé is lőtte, mindenki izgul, ez az első percekből kiválóan kiolvasható. A következő támadásunkból is egy vaskos mellét tudott csak produkálni az egyiptomi, és a szegediek is egy kapufát toltak, na, legalább nem lesz gólfosás. Remélem. Az 5. percben lőtte Marguc az első gólt, hetesből, jól hallhatóan fel is csendült az Építők. A második hetesüket is kihagyták, Radivojevic személyében, akkor ők izgulnak jobban az elején, az jó. Nekünk jó. 8. perc, 0:2.
Mirko mindig is jobban védett ellenünk, mint nekünk, neki köszönhetően nem vezettünk három góllal. Emberhátrányban védekeztük le a Szeged támadását, hú. Na. Így valahogy. Remili első klasszikus átlövésből születtett BL-gólja jelentette a harmadik veszprémi gólt, de szegedi részről 11 perc alatt nem sikerült betalálni, korai még, de jó. Ezt tudom erre mondani. Ha van védekezés, akkor ez van, és most van. Liget és Pechmalbek gyönyörűen szedi el a beállónak szánt labdákat, pont egy ilyenből Marguc volt eredményes, elég konkrét előnyt raktunk össze azzal, hogy védekeztünk. Szélről lőtte első gólját a Szeged, és a harmadik hetesüket Frimmel értékesítette, a 14. percben Frimmel vs Veszprém 2:6.
Marguc hetesével ismét ötgólos előnynek örülhettünk, plusz annak, hogy VAN VÉDELMÜNK. Mennyivel egyszerűbb így, nem? Mondjuk amikor Rodri nekicsapta a kezét a kapufának, kicsit megijedtünk, de remélem nem törik el az ő keze is. Második idejét kérte ki Pastor, amikor meghúztuk a sorcserét, ők jöttek a kétbeállóval, mi pedig hoztuk Sipit, akit 4 sec után figyelmeztettek is, és Nilssont. Frimmel lőtt megint gólt hetesből, az osztrák csákó tartja életben a hazaiakat. Meg Martins, aki pályára lépett és rögtön kaptunk egy kétpercet meg lőtt egy gólt. Aztán volt némi kalamajka, Pechmalbec nagyon reklamált valamit, azonnal lekapta a pad, helyszínen nem volt meg, hogy mi volt pontosan, de nagyon kellett nyugtatgatni. Hű, remélem azért nem megy el ebbe az irányba ez a töksima meccs, mert arra csak mi baszhatunk rá.
Csupor Károly hetesvédésénél már el sem hittem, de utána a rászámolás az, amiért egy veszprémi szurkoló él. Csak mondom. 25. perc alatt 6 gólt lőtt a Szeged, abból hármat hetesből, miközben kihagytak hármat. Hátö. Pöpec. Ennyit jelent a védekezés, úgyhogy nem is tudok mit mondani erre, csak hogy KÖSZÖNÖM, és hogy léccccci, ne basszuk el a második félidőt! Mahé pirosa szerintem érthetetlen, remélem nem ez fog odavágni nekünk. 7:20 a félidő, de ez lassítva sem értem, hogy mi volt. Valaki elmagyarázná? Ligetvári átlövésével állt be a félidő, hát, nagyon örülök.
Szünetben kicsit hazaugrottam a sajtósból, 2 km, de megérte minden veszprémit kicsit megölelgetni, aki szembejött, kiderült, hogy a pultosok itt sem tudtak mindent, vagy hogy is mondjam, de legalább cukik voltak, és pirosban a saját büfénkben.
4:1-es első 7 perc után Momo időt kért nagyon helyesen, de még így is volt közte 10, ettől függetlenül voltam én Kölnben és Párizsban, úgyhogy nagyon komolyan vettem ezt a felzárkózásosdit, mert ha már közé raktunk két meccsnyi különbséget a Pick Arénában, akkor azt nem kellene elherdálni. Rögtön össze is kaptuk magunkat, az egyik legkomolyabb jelenet volt pl, amikor Elisson kapufája után odaállt a labdát kidobni készülő szegedi elé, aki így kidobta az oldalvonalon, és mi jöhettünk.
Észnél vagyunk. Nagyon.
Mikler volt már a szegedi kapuban, amikor Elderra bazi nagy kapufája visszacsorgott az üres kapunk felé, de amúgy a védelmünk továbbra is viszonylag stabil volt annak ellenére, hogy a 13 gólról elkezdtek felzárkózni a hazaiak. De csak kicsit. Nem vágom, hogy honnan rántottuk elő ezt a védelmet most, de hogy őszinte legyek, nem is érdekel, mert annyi érdekel ebben a pillanatban, hogy:
csak a Szegedet oda-vissza!
Életemben először kaptam meg azt meccs előtt, hogy túl pesszimista vagyok, hátö, ennek fényében valóban az voltam ma, de legyen ez a legnagyobb bajom, na. Fogalmam sincs, hogy mit akart játszani ez a Szeged ma, de ez mondjuk nem is az én dolgom, az enyém az, hogy annak örüljek, hogy gyakorlatilag hibátlan meccset játszottunk akkor, amikor nagyon kellett.
Nem az a sporttörténelem, hogy BL-meccset játszunk egymás ellen, hanem a különbség. Az a sporttörténelem. Két különböző szinten lévő csapat meccse volt ez, de nagyon. Voltam Kölnben 2016-ban és voltam Párizsban is március elején, szóval a félidőben azért még bennem volt valami kis lófasz, hogy nincs vége a meccsnek, de tényleg nagyon jó volt látni, hogy a második félidő nagyobbik részét is abszolút koncentráltan toltuk végig, nem elégedtünk meg a tíz gólllal, pedig szerintem még sosem számoltunk ennyiszer a Szegedre. Plusz 13-nál is kapartunk a labdákért, mentünk az újabb gólért, a vége is 23:36. Jesszusom.
EZ VESZPRÉM!
Ligetvári góljai és védekezése, Marguc egész meccse (11 gól, helló), a védekezés, hetesvédések, a védekezés, Csuporé is, és hogy jöhettek a kicsik, meg a védekezés, hogy a padon lévők nagyon észnél voltak, és végigtoltuk azt a fölényt az egész meccsen, ami megvolt a két csapat között, az egy edzői siker. A szurkolás is a helyén volt, nyilván egy elhalkult arénában könnyebb, de én tudom, mi meló volt ezzel, szóval ez a győzelem közös. Mindenkié. Ilyen meccsért jöttünk, köszönjük! Akkor most ezzel a lendülettel menjünk tovább tavasszal, mi pedig kicsit ünneplünk, mert ez a 23:36 azért egy elég erős továbbjutást jelentő győzelem, gondolkodhatunk előre, Kielcében.
Hajrá Veszprém!