Ez az egész hét egy feszültségekkel teli, hatalmas kulimász nekem, de nagyon próbáltam belekapaszkodni az optimista énembe, ami a Magdeburg ellenit illeti, hát kár volt, mint kiderült. Mondjuk az sem szólt mellette, hogy a kieső beállójuk helyére elhozták Bergendahlt a Stuttgartból, aki kb. másfél perc alatt illeszkedett be a bajnokhoz, de nem baj. Egy jó Magdeburgot is meg akartam verni, és a tartalékost is, mert muszáj felhúznunk magunkat a tavaszra, mindjárt jönnek a fontos meccsek - gondoltam előzetesen, aztán végignéztem, ahogy a csapat ás egy lyukat, és a második félidő közepén belefekszik.
Corrales betegsége miatt Csupor Károllyal kezdtünk, reméljük él majd az ölébe esett kezdőségével (nem élt), de támadásban is kellene valamit villantanunk (nem sikerült) egy épkézláb meccshez, és a padról is kellene némi bátor, váratlan, szokatlan belenyúlás (nem jött). Lauge játékra jelentkezett, ez mondjuk sajnos nem varázsolta önmagában gördülékennyé a támadásainkat, viszont az eladott labda után legalább tepertünk vissza. Kár, hogy a 8. percben már legalább három ilyenre volt példa, kisIlic egy ilyet például nagyon szépen levédekezett. Jó lesz neki a Bundás, rettentően örülök neki, hogy oda megy, két év, és olyan alapja lesz, amilyen itthon nem szedhető fel. Pont.
Károly sajnos sok labdával nem találkozott az első 10 percben, nem úgy, mint Portner, el sem hiszem, hogy nem tudunk értelmezhetően mérkőzést kezdeni, ezzel valamit nagyon kezdeni kellene, ugyanakkor mintha kicsit szorosabb lenne a védelem, de ezt még nem szólnám el. A plocki önmaguknál viszont a Magdeburg is jelentősen gyorsabb, azt kell mondjam, de igazából a kapusok közötti különbséggel vezette végig az első negyedórát a hazai csapat. 7:6, 16. perc. Tyű, Rasmus szépen odacsapott arcra, ez egy elmaradt piros volt, hát köszönjük szépen, ezzel most viszont akkor már talán élni kéne.
Jött a szokásos sorcsere, néha azért mindenkit meglephetnénk azzal, hogy ezt nem a svájci vonatok pontosságával tesszük, nem? Hátha máshogy hullámozna a meccs és nem mi futnánk az eredmény után gyakorlatilag mindenki ellen, állandó jelleggel. Amennyire szépen felhúztam magam pozitívra ezzel kapcsolatban a héten, annyira reppent el a pozitív érzésem húsz perc után. Remek. Csupor Károly kezdőkapussága ismét látványosan besült, jött is Corrales, valakiben tényleg elakadhatna már valami, végre. Komolyan. Jó, a mellélövés is jöhet, Strlekhez le is húztuk szépen. Aztán jött még egy védés is Rodritól, remek, azt pedig Peppa húzta be, fel is jöttünk lőtávba, 11:9., 23. perc.
Elég szép kis piros tábor gyűlt össze kinn, hallatszott is néhányszor a szurkolás, de Kay Smits erőteljes büntetője megakasztotta a lendületünket. Illetve csak akarta megakasztani, de Andriska beforgását nem lehetett, imádom ezt a mozgását, ahogy bármi áron befordul és láthatóan tudatosan a felsőket lövi a lefelé spárgázó Portnernek. Petar teljesen ostoba ellövése emberelőnyben eléggé sokba került most, igen, a -1 helyett -3 lett, időt is kértünk, nagyon helyesen. Aztán végre lehúztuk mindkét oldalra, végül Manuel vitte be, de sajnos a Magdeburgnak sokkal kézenfekvőbbek a labda nélküli mozgások elképesztő, hogy tőlük mennyire természetes ez, így nagyon gyorsan kaptunk két gyönyörű gólt, az elsőt átlövő-befutásból, amire egyáltalán nem is reagált a falunk érdemben, a másikat pedig a légpasszból, hogy szépen fogalmazzam. Tessék mondani, nekünk miért nincsenek meg ezek az elemek a játékunkban?
Ettől függetlenül nagyot javultunk az első 15-20 perchez képest - kapusteljesítmény, védések, szevasztok -, ami lehet akár biztató is, a fő kérdés, hogy marad-e a tendencia, jönnek-e a további védések is Corralestől, támadásban tudunk-e meglepőt húzni, és hogy benn maradunk-e az öltözőben? Ha igen, akkor ennek reszeltek, ha nem, és nem -2-3 góllal kezdjük ismét a félidőt, akkor bármi lehet. Mindenesetre az utóbbi hónapok tán legvédekezősebb meccsét játszuk, aminek én mindenképpen örülök. 16:15 a félidő, majdnem, mint otthon.
A második félidőt Strlek kiállítása miatt emberhátrányban kezdjük, kicsit fostam is ettől az előbbi eszmefuttatás kapcsán, de szinte biztos vagyok benne, hogy hiába játszott faszán, jönni fog Elisson és jött is. Kár, hogy ezek a sémák egyszercsak minden edzőnk munkáját meghatározzák, nem feltétlen értem, hogy miért jó ez a végletekig kiszámítható cseretaktika, valaki elmagyarázhatná, ha van rá érve.
Egészen remekül kihúztuk a hátrányt 1:2-vel, Lauge talpról eresztette el passzívban, utolsó pillanatban, beakadt szépen. Azt kijelenthetjük, hogy nem ragadtunk be a félidő elejébe, és ez mindenképpen örömtelinek tűnt akkor még, hiszen a védekezésünk is mutatott életjeleket, sőt, egészen komolyan leütköztünk mindenkit, a komplett GOG elleni meccsen nem ütköztünk annyit, mint a Magdeburg 19. gólját megelőző másfél percben, úgyhogy sajnáltam nagyon, hogy végül gól lett belőle. Majd ismét kivédekeztünk egy hazai támadást - fel is hangzott az Építők, és kb. eddig volt bármi örömforrásunk ezen a meccsen - de sajnos nem tudtunk gólt lőni Portnernek, így továbbra is lépéselőnyben voltak, és hát azt kell mondjam, azután a védekezés után elment a koncentráció, vagy nem tudom, de Elderaa és Lauge is ijesztően tisztán eladta a labdát rövid időn belül, így elég gyorsan elléptek három góllal. 42.perc, 22:19.
Jött Nilsson és Peppa, na nézzük, ráadásul Strlek is pályán találta magát, emberelőnyben viszont ismét töketlenkedtünk, és Nenadic húzta be alulról, hatalmas szerencsénkre. Egyszerűen nem tudom megfejteni, hogy mitől csúszott össze minden, de nagyon összecsúszott, Lauge kezéből kipörgött labdát fájdalmas volt nézni is, és nem egy ilyen abszolút ostoba és elkerülhető hibát vétettünk támadásban. 25:20-nál időkérés, 7:6 ellenivel próbálkoztunk, Strlek be is vágta szépen, nagyon kellett. Aztán a következő védekezésünkben elbúcsúztunk Pechmalbektől, aki odacsapott Wagnerre (illetve hát Lauge vagy ő, ki tudja), és konstatálhattuk, hogy 19:19 után 8:2-es sorozatot néztünk végig, ami tökérthetetlen.
Cupara pályán, védett is egy ziccert, és a már rég nem hibázó Strlek ismét kihagyott egy helyzetet, és rövid időn belül Mikita is kihagyta a hetesét, hát, abszolút reménytelenek tűnik ez. Baszki, amikor Strleket kinyírta Portner című novellát fogok írni, de könyörgöm, miért ellenünk vannak ezek ilyen kapusteljesítmények, miért nem nálunk? He? Mahé pályán, későn, persze. Illetve hát mihez képest, ugye. Jobb jelenleg nálunk a Magdeburg, mint ahogy jobb volt a GOG is múlt héten, ez van, ezzel a tudattal kell dolgoznunk tovább, kicsit leszállni a földre és magunkba nézni, mert ez így baromi kevés lesz! Még a Szeged ellen is, nemhogy nemzetközi szinten. Csúnya lett a vége, 32:25.
Fogalmam sincs, mi történt a paddal erre az évre, és az is biztos, hogy ez nem az a meccs volt, ami miatt sajnálom Peppa lelépését, és megint nem az, amit Mahé nyer meg, persze, tudom, elég későn is próbálhatta meg, amit én sem értek, mert bármelyik tetszőleges irányító helyett jöhetett volna korábban is, nem vettük volna észre, de nem is váltotta volna meg a világot, arra is van egy ezresem. Illetve hát, hna. Szar volt ez. Nagyjából el is dőlt, hogy 1-2 között nem zárunk már csoportot, utána pedig valószínűleg mehetünk a Szeged ellen, ami miatt - a mai nap teljesítményeit látva, ha nem baj - nem gyújtok örömtüzeket. Persze messze van még az egyenes kieséses, de ezek a kékhalálok, amik meglehetősen gyakorta ránk törnek fejben, a kombinatív játék teljes hiánya, a labda nélküli mozgások nullára csökkentése, ennyi ziccer kihagyása nem abba az irányba mutat, hogy nekünk idén annyi keresnivalónk lesz majd Kölnben.
De hadd lepődjek meg!