Az hagyján, hogy miután azt mondtam veszprémi pajtikáinknak, hogy Hollandián át jöttünk (haha), megtudtam, hogy amúgy Krakkó felé sima utak vannak, és harmadszor jövök ugrálós utakon, de fel tudom dolgozni. Azt viszont nehéz, ahogy bennünket itt mindig fogadnak. Jó, mi is ezt csináljuk amúgy a plocki barátainkkal, csak nem ebben a mennyiségben. Amikor becsekkoltunk a szállásra, és végül lejutottunk Marcin kocsmájába, akkor kb. onnantól kezdve nem volt olyan kezem, amiben nem volt vagy sör vagy vodka, vagy most valami csajos kurvafinom likőr, bodzás amúgy. És akkor ránéztem a többi veszprémire, akik elfelejtettek szólni, hogy itt lesznek, de becsekkoltak egy főtéri étteremből, és az elmondások szerint 5-10 perc között teli vodkásüvegekkel lettek túszul ejtve, és fogságban is maradtak mostanáig.
SZeretjük őket, köszönjük amúgy, szeretek így jönni valahova. Nyilván nem napi a kapcsolat, ami köztünk van, de mivel van a facebook, könnyen tudunk kommunikálni, és pontosan tudják, ki jön, mikor ér ide, és mit fog inni. Az utóbbiban a lengyelek nem ismernek tréfát, ezt higgyétek el nekem! És közben az egyik srác Ligi tiszteletére jön Michael Jordan pulcsiba, mert tudjuk, hogy kinek a mezszáma az is. Kéne neki egy mez majd decemberben! Örökre a retinámba égett ismét a pia elől menekülő veszprémi pajtikáim tekintete, mert ez nem újdonság itt, Lengyelországban. Arra a kérdésre pedig, hogy esetleg tudunk-e majd Kielce vs Szeged meccset nézni a tévén, állítólag az volt a válasz, hogy ezen a tévén Kielce sosem fog játszeni. Kurvajó, imádom. És az is jó párhuzam, amennyire senki nem volt a városban egy ilyen meccs előtt, erre ugyanazt tudták mondani, amit mindig mi is mondunk, hogy köcsög hétközi meccsek, ez amúgy is egy szellemváros, csütörtökön ez van. Pont.
Corrales kezdett a kapuban, nagyon helyesen, de a másik oldalon Yahía lövését hárította könnyedén Pilipovic. Kipattanóból összeszedett szélsőgóllal vezettek, és persze megtelt az ő B-közepük is a meccs kezdetére, ergó kurvajó hangulatban indult a meccs. Lauge átemeléséből egyenlítettünk, majd Yahía tette meg ugyanezt, bár közben kaptunk egy elképesztő átlövésgólt. Marguc hetesével átvettük a vezetést, de Kosorotov átlövésével ismét egál, majd egy labdaeladás után Corrales köszönt be ziccervédéssel. A kis japán srác egyébként egyelőre nagyon lepattant a középső védőinkről, Sarmiento ezek szerint sérült, pedig valószínűleg a szomszédunk erre a két napra, de nyilván Xavi is kényszerhelyzetben van, ha ő nincs nevezve, viszont akkor átmehetünk egy pálinkával. Nem?
Elég keménynek tűnnek a védelmek egyébként, mondjuk én imádom az ilyet, de tényleg határon vannak a faultok úgy, hogy az első tíz percben tényleg észre sem vettem a jv-ket. Ezt szeretném, igen, minden meccsen.
Andriska a szokásosnál kicsit korábban jött, Kostorov pedig hatalmas kitámasztottas gólt ragasztott az előtt szétnyíl fal előtt. A Nilsson első gólját megelőző pillanotokból látszott csak igazán, hogy tényleg erősek a fautlok, alig tudott befordulni, pedig azért neki van már ebbe rutinja, cserébe ő is hálót szaggatott. Imádom a lenygel szurkolást, itt sem lesz sweet Caroline sosem, annál egyértelműbbek a vezényszavak, bár amit meg Lukasz mesélt, hogy őt letiporták a picsába, mert JP Kielcézett múltkor, hátö. Mi van? Eldeera bátortalanabb volt, mint a Magdeburg ellen, ennek nem örültem, de Lauge pont ott folytatta, közben pedig már Peppa is pályán volt. 19. perc, 7:9.
Pilipovic indítása és abból a gól úgy is gyönyörű volt, hogy mi kaptuk, és mindenki visszafutott, akinek volt lába, de mindegy, mert pont az ilyet szeretem megtapsolni, és emberhátrányba is kerültünk, üreskapus egyenlítés történt a 21. percben. Jajjj. És megint nem volt védésünk sem kb. 10 perce, de nem tudom pontosan, mindenesetre gyors egyenlítés jött. Nem lesz itt üresjárat.
Azért a létszámegyenlőségnél gyorsan közé tettünk kettőt, de megint kiállítást kaptunk, és ismét iksz. Eldeerától több kellene ma, pont. Vagy akkor jöjjön LukácsPepe, igazából sok kockázat abban sincs, ha az egyiptomi nem jó. Az viszont, ahogy a két szurkolótábor iksznél szereti egymást, az a megfizethetetlen azon a vodka-mennyiségen túl, amit meg kell innunk, amikor ide hoz bennünket a sors. Nagyon ikszes meccs, jézusom, mi más. Itt. A félidő előtti hat másodperc egyébként egy tanulmány volt, csak mondom, Xavi két külön ziccert a csapata kezébe adott, és volt egy Corrales, aki megfogta. Mindkettőt. A curva Corrales, ugye, akit amúgy más cseréltem volna legalább egyszer. 14:15 a félidő, pont olyan meccs, amilyenre számítottam, Lukasz írt rám a félidő közepe táján, hogy meglepődtem-e az álláson, vagyis a meccs alakulásán, és tök őszintén tudtam neki mondani, hogy dehogy. Pont erre számítottam.
Ők kapust cseréltek, mi pedig nem, de abból, hogy az első védésénél egész nevén szólították Marcin Jastrezebskit, biztosan tudtam, hogy nem lesz szar ő sem. Nem is az, át is vették a vezetést, és kicsit össze is fostam magam abban a szakaszban, amikor két eladott labdából lőttek ziccert, mi pedig mindent kihagytunk. Úgy mindent, hogy a kipattanó az elrepülő kapus mellett is Andriska kapufájával végződött.
Kapucsere? Időkérés?
Én tudom, hogy nagy erény a türelem, de sajnos nekem nincs sok. Ami volt, elvitték a gyerekek. Szóval én értem, hogy mindenki halvérű, de -3 lett egyszercsak, valamit csinálni kéne, nem? És ok, hogy Lauge elképesztően higgadtan odament, és lőtt gyorsan két gólt, de baszki, nem kéne belenyúlni valahogy? Vagy nem kell? Nem tudom, tényleg, sosem voltam edző, csak azt írom, amit látok. Igazából kiegyenlítettünk, de pl. az ellenfél azonnal időt kért, ahogy visszavettük a vezetést. Mínusz 3-ról.
És igazából igazolta döntését az, hogy perceken belül három góllal vezettünk, 18. perc, 21:24. Nyugodjunk meg?
Sipi és Andriska egészen jól kezdett működni középen, nyilván a Plock is fáradt, ezt is látni kell, de tényleg nem találtak rést a falon, úgyhogy amúgy itt lényegesen nagyobb nyugalommal tekintettem a mérkőzésre, mint a félidő elején. Lauge elképesztőt támadott ismét, tíz gól környékén tartott, miközben ugye nem 100%-os, de amúgy stat nélkül mondom, hogy ezt a meccset úgy nyerjük meg, hogy a elképesztő türelmesen megvártuk, amíg elfáradnak, és hogy érzésre látható különbség lesz a kapuk között, nem a javunkra. Mindenesetre kb. az 50. perctől nem sok kérdés volt a végkimenetelt illetően, ami nem gyakori ebben az arénában, SŐT, úgyhogy nyilván nem kellett izgulnunk, én éreztem rosszul, és oké, legyen így mindig.
Marguc kihagyott hetese után a 28. perc derekán -4-nél még időt kért Xavi, de már nem tudtak mit csinálni, mi pedig halál nyugodtan végigtoltuk a játékunkat, igazából csak 50 percig kellett izgulnunk, ami már sokkal barátságosabb, mint az eddigiek, haha, úgyhogy örülünk. És mivel ők sem voltak idegesek, hogy kikaptak, ahogy mi sem voltunk azok az eredmény miatt soha, így egy nagyon fasza kis meccshangulat lezárását is közösen ünnepelhettük, bár ők elPetározták a Himnuszunknak, én erre nem tudok haragudni. Nyilván. Jó meccs volt, na, és egyébként jó játékvezetést is éreztem. Vagyis nem vettem észre őket. Mindig csak ezt szeretnénk.
Köszönjük!
Amikor meg levezetésnek mindenki imádta Petart és szídta a Kielcét, jajjjistenem, igen, az ilyenekért jövünk mindenfelé. Sajnálom azokat, akik ezt nem értik, mi imádjuk. Így együtt.