Én sem vagyok egy gyorsvonat, így, meccsek után, de valaki elmagyarázhatná balga kis fejecskémnek, hogy mi a luszart molyolnak az EHF-nél annyit a statisztikákkal? Hogyan történhet meg, hogy idestova 12 órával a meccs lefújása után nincs fenn semmi erről a meccsről? Komolyan nem értem, hát emberek fizetésért dolgoznak ilyesmin, nem? Na mindegy.
A szokásosnál lazábban, valójában egészen kellemes izgalommal várakoztam a kezdésre, mikor megakadt a szemem a lelátón, pontosabban azon, hogy mennyire piros. Tök jó, hogy mára már nem csak az igazán fontos meccsekre, és mindenféle külön kérés nélkül jön mindenki pirosban, olyan egységet sugall így a komplett Aréna. Szép, na. Én nagyon szeretem.
Vezetéssel és elképesztő Corrales-ziccervédéssel nyitottuk a szízönt, miközben Prandi lövéseit simán fogta Rodri, egészen szépen csináltuk azokat a dolgokat, amiket az LA-ben kértem, végigjátszottuk a támadásainkat, Yahía gyorsan belőtte viszonylag távolról a kaput, fegyelmezetten tepertünk vissza minden kétes szituból, és ez gyakorlatilag egész meccsen kiemelhető skillünk volt. Mondjuk nekik is, szóval a mindkét oldalon bemutatott visszazárásokból oktatóanyagot lehetne összevágni, azt gondolom. Persze ebbe belecsúszott egy Toft Hansen lerohanás is, de hát nem lehet minden tökéletes. Nyitómeccshez képest meglepően magas színvonalon kezdtek a csapatok, az első negyedórában abszolút kiegyenlített adok-kapok ment, meglepően sok cserét is produkált a padunk, és nem a sorcserére gondolok konkrétan, hanem a szélsőkre, beállóra, kapusra. Valami ilyesmire gondol a költő, amikor azt halljuk, hogy addig forgatta a csapatát, amíg meg nem találta a nyerő felállást, még ha beállóban kényszer is volt kicsit, ugye.
És ebben persze benne volt az is, hogy a sorcsere után egy bizonyos szakaszban látványosan visszaesett a támadójátékunk, de amilyen feltámadást toltunk aztán, Cupara védéseire támaszkodva, a félidő második részében, azt igazán remek volt látni. Mint ahogy a teperést a labdákért, az egymást folyamatosan tüzelő padot, az üreskapus gólokat, Elderaa egyre biztosabb lépéseit a pályán, Yahía pöpec szezonkezdését szintén, mint ahogy Laugét is. Rasmus a bizonytalan kezdése (semmi komoly, csak 1-2 rossz megoldás) után aztán tolt egy olyan meccset, amire nem is nagyon emlékszem tőle, Veszprém-mezben. Nagyon kellenek Yahíának ezek az önbizalomnövelő meccsek, idén nagy lesz rajta a teher, és most már muszáj lesz elbírnia ezt. Fordulatos, nem mellékesen a kézilabda összes szépségeit felvonultató félidő után, 17:17-es döntetlennel vonultak pihenni a csapatok.
A második félidő legfontosabb kérdései azok voltak, hogy vajon mennyire tudja Cupara tartani azt a szintet, amin beszállt, hogy Pechmalbecet kiszórják-e a spanyolok a végére, Sipos kell-e, hogy villantson beállóban, és hogy Momo mennyire fog beleforgatni a második félidőbe. Vladimir csodálatos hetesvédései megválaszolták az első fontosat, ezzel pedig kellőképpen felspanolta magát, a csapatát, és a közönséget is. Strlek szélről kicsit fejrehúzott góljával - ami után egyébként most akkor nem kellett volna kiállítani, kérdezem én halkan a jv-pajtáskáktól, az új szabályozás fényében? - először vezettünk három góllal, és lehetett volna négy is hirtelen, de Sipi sajnos elszórta a megszerzett labdáját elég gyorsan.
Cupara második Syprzak-hetesét elképesztő módon szedte ki, annyira durván sokáig kivárt a mozdulattal, hogy el sem hittem, kurvajó reflexei vannak, mondjuk nyilván ez minden kapusról elmondható, de ő és a hetesek nagyon különleges viszonyban vannak. Emlékezzünk csak a Vardar elleni idegenbelire, ahogy 100%-ot fogott, haha. A kettős hátrányból Marguc-vetődés az elveszett labdáért nálam kulcsmozzanat volt, azt hiszem, ott már tudtam, hogy ma nyerni fogunk, kérdés, hogy mennyivel. Gasi hatalmasat ment, amúgy, ahogy Strlek is, nem igazán volt rossz teljesítmény, maradjunk annyiban, hibák voltak persze, mindig is lesznek, de összességében ez egy a tavalyihoz hasonlóan parádés meccs volt, igazából tűpontosan olyan, mint amilyet vártam: helyenkénti védekezés, sokgólos, harminc feletti gólszámok, 2-4 gólos különbség. Pont. Mindenképpen előremutató dolog, hogy a második félidőt a kezdő fejben is, és lábbal is elbírta, ez még fontos lesz.
Amiben még egyértelműen léptünk előre, azok a taktikai próbálkozások, a kétbeállós bedobása például, és emeljük ki az átlövéseket is, mert ha sokszor hiányoljuk, akkor azt is mondjuk meg, amikor viszont vannak. Most voltak, Laugétől és Omartól is jöttek, sőt, Mahétól is, talán csak Petar maradt el kicsit magától, de tegnap bőven belefért ez. A spanyolokról azért nem fogok írni, mert mint ahogy már tavaly is pedzegettem, egyszerűen elfogytak a bírók, ezzel valamit rendszer szinten kellene már kezdeni, mert sajnos nagyon kevesek ehhez a szinthez. Nem lehet emiatt őket hibáztatni, ez az EHF sara, akinek feladata kellene hogy legyen az is, hogy felkészítse őket erre valahogyan, de nem az én dolgom kitalálni, hogyan. Pedig ötletem volna. Meg igényem is, ugyanis a tavalyi szízön végjátéka ezt már teljesen egyértelműen jelezte, hát nem volt két értelmesen lefújt meccs, egész tavasszal.
36:34 a vége, soha rosszabb szezonkezdetet!
Lehet menni Portóba, hagyományosan jó helyszín az nekünk, még a legnagyobb kakiban is kimagasló meccset játszottunk ott, remélem jövő szerdán is az lesz.