Felvezetésképpen elmondom az új, hatosfalas bannolási rendet, mielőtt nekiállok ennek a posztnak, mert új alapokra helyezkedünk mostantól. Eddig csak az első szabály volt érvényben és nagyjából 5 embert bannoltam a 11 év során, ezt most kicsit meg fogom sűríteni, valószínűleg, de nem bánom. Ezt az oldalt elsősorban szurkolóknak írják elsősorban szurkolók, önszorgalomból. Szegedről, Győrből, Budapestről és Veszprémből, de még Esztergomból is. Véleményoldal vagyunk, mint olyan, általában nem objektív, hiszen nem az a dolgunk. Vannak köztünk újságírók, de játékvezető is, vagyunk az Mksz-ből, és simán a lelátóról is, és a többségnek van játékosmúltja. Az biztos, hogy mindannyian nagyon régóta imádjuk ezt a játékot. És sokan közülünk a szurkolást is. Meg kicsit egymást. Ezeket a dolgokat jobb pár évente leírni, hogy köztudatban maradjon, mert folyton előkerülnek olyanok, akik számonkérik rajtunk például az objektivitást, és/vagy a pártatlanságot, mint alap felállást.
Hát az nincs, nem volt, és nem is lesz.
Sosem volt különösebben célunk a kattintás-szám, nem hirdettünk, nem őrültünk és nem is fogunk megőrülni a mégtöbb lájkért, sőt, nem szeretnénk több olvasót. Nyilván nem ugrunk el előlük, de nem motivált itt soha senkit sem ez. Mielőtt belevágunk tehát itt vannak az új szabályok:
- személyeskedő, egymást a vitában sértő kommentelőt figyelmeztetés nélkül bannolunk.
- minden, a szurkolói rigmusokon állandó nyafogó kommentelőt figyelmeztetés nélkül bannolunk.
Mielőtt valaki beleállna ebbe, jelezném, hogy ez az oldal nem köztulajdon, mi hozzuk és tartatjuk be az itteni szabályokat, akinek nem tetszik, az egészen nyugodtan távozhat, nincs harag, de nekem mostanra ebből elegem van. Nincs sok szabályunk, ezeket kell betartani innentől.
És akkor piszkáljuk meg azt a témát, amiről már pár éve is írhattam volna, de akkor még húztam, bíztam benne, hogy elmúlik, mostanra viszont végleg elpattant az agyam a bronzmeccs előtti Dóm téri élőzés alatti kommenteken, és azon, hogy ahelyett, hogy boldogan és felszabadultan (igen, a bronzmeccs előtt is lehettünk boldogok) üvölthettem volna, még a hatosfalas listára is begyűrűzött ez a fajta vélemény, és a régi szögediek kellettek ott is ahhoz, hogy a helyére kerüljenek a dolgok. Remélem egyszer s mindenkorra.
"Üres a hordó, repül a korsó,
mindenki fekszik az alkoholtól,
micsoda álmok, micsoda lányok,
mindenkit basznak a veszprémi srácok.
ollé olléó, ollé olléó, ollé olléóléóléó
Utáljuk őket, a kék színűket,
a jelszavunk is: fuck you Pick Szeged!"
Másik oldal:
"Mordorban, mordorban, mindenki kislány,
dőltök jobbra, dőltök balra, mint a kurtizán,
fújjátok dudátok, mint az állatok,
egyszerűen senkik vagytok, buckapatkányok.Piros rongyba öltözött Veszprém-szurkoló,
homlokára az van írva, büdös faszszopó,
rendőr mögül ordító állami csapat,
nem vagytok ti senki más, csak egy kirakat."
A kettő nótában több közös vonás is van, az egyik például, hogy én mindegyiket bírom. Az elsőt nem is tudom, mióta éneklem, a basztak szót sosem mondom ki, a gyerekeim sem, nyilván, de elfogadom, mert így szól. Pont. A szurkolás egy ilyen műfaj, ez itt, Kelet- és Nyugat-Európa közé beékelődve így alakult ki, nyilván lehetne változtatni rajta, de könyörgöm, ne tegyük! Hadd maradjon meg ez az érzés nekünk, szurkolóknak, akik egyébként igen, gyakran itt és ilyen módon vezetik le a feszkót magukban. Fontos identitásunk ez, és nem akarunk alakítani rajta, mert az már nem lenne önazonos. Inkább abbahagyom, mint hogy képmutató módon, tőlem távol álló módszerekkel szurkoljak. Ha átnézünk a Balkánra vagy Lengyelországba, Oroszországba, a szláv nyelvű helyekre, esetleg a temperamentumosabb országokba, mint Olaszország, Görögország, Spanyolország, Portugália, de talán még a franciáknál (bár arról nincs infóm) is azt látjuk, hogy sokkal erősebben zajlik ugyanez. Ha nyugatra nézünk vagy északra, akkor pedig szinte csak a színházias, csattógós tapsolás van.
Így szurkol Európa.
Én elhiszem, hogy mi őrlődünk itt középen, teljesen más világok közé beszorítva, de nekem olybá tűnik, hogy nem feltétlen az a jó irány, ha mindenre ráhúzzuk az alakoskodást, és évtizedes szokásokat rúgunk fel amiatt, mert másnak valami éppen nem tetszik. Nekem sem tetszik minden, de mindig van választásom, jogomban áll eldönteni, hogy így, ezzel együtt maradok-e, vagy lépek. Ez egy döntés, az én döntésem. És nem az a normális, hogy akkor MINDENT a saját ízlésemre faragok, alakítok, gyúrok, hanem az, hogy ha nem tetszik, akkor lelépek. Pont. Ez a polkorrektség, ami mostanában a világban zajlik, egyáltalán nem minden esetben jó, sőt, ahogy én látom, a jelenlegi világunk egyik legnagyobb problémája ez. Nincs meg az arany középút, a józan paraszti ész ezzel kapcsolatban, így pedig rengetegszer kontraproduktív számomra. Sosem voltam végletes, ezt szerintem már többször leírtam itt, egyszerűen nem is értem, hogy nem lehet megtalálni az egyensúlyt, nincs ez máshogy azzal a jelenséggel szemben sem, ami az utolsó csepp volt a pohárban, mielőtt nekiültem ennek a posztnak.
1984 óta járok Veszprém-meccsre, apukám vitt le először, de aztán gyorsan mentem magamtól is. A Március 15-ben én még alapra kicsi voltam, a mi helyünk a kakasülő volt, apukám pedig nem általkodott simán leküldeni helyet foglalni ott a meccs előtt órákkal. És fel is ülhettem, nem ugrott rám húsz biztonsági őr, hogy azonnal szálljak le, mert veszélyes (atyaég, most mi lenne ilyesminél), nőttünk, mint a dudva, hogy úgy mondjam. Abban az időben a:
"Csicsainak nagy a füle, beleszart a fülemüle"
és a
"Csik-csik-csik, buzi Iváncsik" (elnézést minden Iváncsiktól, hehe)
vagy a
Rába-rába-rába, rábasztok ti máma!
szólt. Gondoljuk végig, ezek mennyire személyeskedőek, sértőek mind, és volt még onnan, ahonnan ezek jöttek. De nemhogy sértődés nem volt belőle soha, hanem tisztán emlékszem, egyszer megkérdezte valaki nem tudom melyik Misit, hogy mennyire zavarja ez, és a mai napig előttem van, ahogy röhögve válaszolta, hogy már miért zavarná az, hogy egy egész szurkolótábor foglalkozik vele. Ennyi. Ilyen ez. Itt a helye. És ez az, ahova ki akarok lyukadni magam is. Hogy minek hol van a helye.
Az O-szektorban szurkolásnak van helye, mi nem cseszegetjük a többieket állandóan (csak nagyon ritkán), hogy miért nem szurkolnak, régóta megértettük azt, hogy nem mindenki ugyanazzal a habitussal áll ehhez a melóhoz, illetve hát igen, ez nem mindenkinek meló. De nekünk az. Az a dolgunk, hogy olyan hangulatot teremtsünk, amit a tévén keresztül nézők is irigyelnek. Olyan hangulatot, amiért te és mások Veszprém-meccsre akartok járni. Olyan hangulatot, amilyet mi elvárunk magunktól. Olyan hangulatot, amivel aztán végig tudunk vonulni Kölnön is úgy, hogy indiai, kínai, japán vagy portugál emberek állnak be közénk, és jönnek velük, bárhova is tartunk éppen. És akár tetszik, akár nem, ehhez a fuck you, Pick Szeged hozzátartozik. Irgum-burgumozásból és csúnya szegedi bácsizásból (gyerekeim itthon szópótlókkal helyettesítik őket, igen, de a helyszínen megengedem neki az üvöltést) nem lesz 5000 Építőköző azokban a pillanatokban, amikor a csapatnak nagyon segíteni kell. Kölnben pedig akkor is helye van az Üres a hordónak, ha nincsen jelen a Pick Szeged. Pont. Azért, mert az egyik legrégebbi nótánk, és nem fogjuk átírni a végét, ha még húsz évig is nyifogtok rajta, és de, el is fogjuk énekelni minden meccsen, minden alkalommal. Csicsai Misihez hasonlóan kellene végiggondolni, és inkább örülni annak, hogy van egy olyan csapatotok, amelyiknek szurkolói rigmus szól a nagy ellenféltől. Egyébként egyáltalán nem foglalkozunk Kölnben a Szegeddel, most még a szokásunkká vált Pick szalámit sem vittük ki, annyira nem foglalkoztunk, így sajnos ezen a vígaszágon sem jutottak ki a szögediek, de nem baj. Majd jövőre.
Az én gyerekeim helyén tudják kezelni ezeket a dolgokat, 6 és 11 évesen pontosan tudják, hogy nem komolyan gondolom külön kivetítve minden egyes szegedire, hogy baszódjon meg, és azt is, hogy a szegediek szerint sem homoszexuális igazából minden veszprémi humán. Tudják, hogy ez ehhez a közeghez tartozik csak hozzá, hogy megvan az ideje, és megvan a helye és közben azt is látják, hogy egyébként pedig egy kezemen sem tudom megszámolni, hány szegedi _barátom_ van. Nem haverom, nem ismerősöm, hanem olyan Szeged-szurkolók, akiket meghívok a házamba, hogy aludjanak nálunk. Ők pedig egy bajnoki cím megnyerése után maradnak itt Veszprémben, vállalva minden ezzel járó kellemetlenséget, ami amúgy pont ahogyan a szegedi éjszakában bennünket sem, úgy őket sem érte itt sehol. Sokan meg ezt nem értik meg, de az sem zavar, arról sem akarok senkit meggyőzni, hogy ne élből utálja a másikat.
Vagy olyan barátom is van, aki szegedi létére segített az önkéntesekkel az általunk rendezett SEHA FF-on (2015-ben?), mert azon a héten nálunk aludt, mi pedig irgalmatlanul sokat melóztunk ezen az eseményen (önkéntesként!), és látta, hogy elfér még két kéz. De még Bartók Csabi is nálunk aludt akkor, édesistenem, pedig nyilván tudta, hogy veszprémi szurkolóként nyilván a szájára vehettük néhányszor az anyukáját még aktív idejében, haha. Emberek, ezek vagyunk mi. És ezek közül az emberek közül, akik évtizedek óta járunk meccsekre egymáshoz, és előtte/után keressük egymás társaságát, és bármilyen eredmény után GRATULÁLUNK egymásnak, és őszintén egymás szemébe tudunk nézni, minden esetben meg tudjuk beszélni a történteket, ezek közül az emberek közül soha egy pillanatra sem zavart még senkit sem a fuck you, sem a Túl az Óperencián, sem a Mordorban, sem a rém-rém-rém. Engem esküszöm még Ricsi sem zavart, én értem azt a lelkiállapotot, amikor ez kijön belőle - mondjuk az igazi nagy gyökérség az volt, hogy valaki feltette a netre, én sosem csináltam volna ilyet veszprémi létemre vele, de mindegy. Hova süllyedtünk? Hát ide. Odáig süllyedtünk, hogy a veszprémi és a szegedi ex-főszurkoló a bajnoki döntő meccsei után együtt nyalogatott aktuális sebeket nálunk, a párjaikkal. Odáig süllyedtünk, hogy a két tábor között mára már inkább ez a normális, mint a kődobálás. A kődobáló, söröntögető hőzöngőket többnyire kiveti magából mindkét oldal, ahogy arra pár évvel ezelőtt pont láttunk is példát közelről a kékeknél. Sajnálom, de az én szemszögemből ez az igazi előrelépés, nem az, hogy csak polkorrekt szavakat használjunk a rigmusainkban.
Ti, szegediek, akik megsértve és megszólítva érzitek magatokat azért, mert a kölni dómnál elénekelt szurkolói nótánk végén még mindig (ahogy 30 éve, csak akkor még nem zavart senkit, most pedig évente hisztiztek ezen) fuck you, Pick Szeged van, vagy veszprémiek, akik helyettem szégyellitek magatokat, mert én ezt szívesen eléneklem, ti ezek vagytok? Megtanulnátok végre helyén kezelni a dolgokat? Kérlek bennetek, mert ez már rém unalmas. Nem akarom kisarkítani sem ennyire, de aki ezt nem tudja feldolgozni, nem tudja helyén kezelni, nem tudja méltósággal elviselni, annak nem való Veszprém- de Szeged-meccs sem. Sosem kötelező egyetérteni vagy énekelni a rigmust, de ránkerőltetni olyasmit, amik nem vagyunk, azt sem kell! Ez nem szavazás kérdése, ez nem kívánságműsor, ezt nem a többség dönti el, ezt nem a lelátón ülő többi ember alakítja, igazítja, hanem ez kizárólag a tábor dolga. Pont. Egyébként pedig nagyon fasza kis új nótákat is tanultunk Kölnben (illetve mi nyilván korábban, de itt most eljutott világosan tagolva is ahhoz az ezernyi Veszprém-szurkolóhoz, akinek nem biztos, hogy lehetősége volt eddig megtanulni), csak mondom! Sőt, alább linkelem is egyik kedves szurkolótársunk új szerzeményét is, mert ilyenek is vannak.
Sosem leszünk tapsikolós, pirulva káromkodó tábor, mert nem ilyennek szült bennünket anyukánk, és ha ezt nem lehet így csinálni, ahogy van, akkor én többé nem akarom majd csinálni. Attól nem leszünk rosszabb emberek, hogy a meccseken elengedjük magunkat. Sőt, ti sem lesztek jobbak attól, hogy helyettünk szégyellitek magatokat. Mindenki maradjon a saját kaptafájánál, és hagyjuk élni egymást!
Köszönöm, hogy elmondhattam, nagyon remélem, hogy érthető volt ez az álláspont is, és legalább néhányan elgondolkodnak legközelebb, amikor ilyesmi kerül eléjük, mert akkor már megérte leírni mindezt. Ugyanakkor az új szabályzatunk - az első alkotmánymódosítást követően - életbe lép, és tartani is fogjuk hozzá magunkat. Nagyon remélem, hogy Töcök is megrágja, és poszt formájában kiköpi ezt a témát, mert szerintem elég fontos lenne nem csak nekem tudnom, hogy a két tábor ebben az egy dologban mindenképpen egyetért. Hátha akkor többen elhiszik majd, és a jövőben kevesebb ezzel kapcsolatos panasz érkezik, teljesen feleslegesen.
Hajrá Veszprém, hajrá MI!
És ami ugyanennyire fontos dolog, de ezt majd egy másik posztban, mert most nincs több időm, az az, amivel pedig Cinyó kampányolt a neten az utóbbi napokban:
"If you can`t support us when we lose or draw, don`t support us when we win."
Bill Shankly