A címért szíves elnézést mindenkitől, de nem lehetett kihagyni ezt a ziccert, egyébként Room303 szellemi munkáját dicséri, haha.
Ugyan sokan reménykedtünk valami hasonlóban, de annál kevesebben merték ki is jelenteni, hogy bizony ez sima lesz ma.
Nekem például Cotti mondta csak közvetlenül a meccs előtt a mit álmodott kérdésre reflektálva, mi, többiek tényleg csupán csak reménykedtünk az ötgólos álomkülönbségben. Hét lett végül, igen, köszönjük, maradhat. Ezzel pedig az LA-ben leírt dolgok közül minimum kettőt teljesített is a csapat: 30 gól alatt tartotta a dánokat (a 28 alatt ugyan nem jött össze, de majd kinn...:)), és mi raktuk közé az első meccsek alatti legnagyobb különbséget. Jók ezek a kis célok, mindig van miért menni.
A hangulat hatalmas volt, emiatt most igazán nagyon sajnáltam, hogy végig fotóztam és nem mentem fel, de egyrészt nem mertem, mert mint azt sokan tudjuk, TILOS menet közben változtatni bevett szokásokon, másrészt pedig az új hálóval rendesen harcot vívtam, ha valaki matricásnak nézett eközben, annak innen üzenem, hogy tényleg semmi bajom, csak megtámadott a háló és állandóan foglyul ejtett. Én nem tudom, szerintem ez kétszer akkora, mint amekkora az előző volt, konkrétan ketrecekben vannak a fotósok, így kezdődnek a horrorfilmek. Aztán pont ennyit tudok panaszkodni a tegnapi nap kapcsán amúgy, mert minden más tökéletes volt.
Szóval a szurkolásról annyit, hogy egész tavasszal érezhető volt, hogy elkezdtünk fejlődni ebben is, nyilván nagyon kell hozzá a csapat, mert sokkal könnyebb boldogan üvölteni, mint szomorúan, de az idegenbelieken különösen összeállt a hang, és tök jó volt ezt most beültetni az Arénába is. Az oldalszektorok igyekeztek nagyon, tökre látszott, köszönjük nekik is, illetve nagyon rég nem láttam ennyire piros lelátót, úgyhogy emiatt is nagy taps. Hajrá mi, jó is volt! Igen, tudom, hogy aranyban nyomtam, de itt vissza kell utaljak a fenti szurkolói létkérdéssel kapcsolatos hitvallásomra, hogy menet közben nem változtatunk bevett szokásokon, és nekem idén az arany az. Egyedül csak Barcelonában kaptunk ki benne, szóval idén ez marad.
A meccsről csak benyomások mentén, mert ugyan végignézem, de ha végig is akarnám írni, akkor ma nem lenne poszt. A kezdőnk a tavaszi szokásos volt, csak most, ahogy azt az LA-ben is kértem, az első pillanattól kezdve elképesztő motivációval viseltetett minden egyes Telekom Veszprém mez gazdája, és ezt egy csoda látni. Imádom. A védekezésünk úgy volt kemény az első perctől fogva - kisebb belemélázásokkal, amikor elnyúltunk több góllal -, ahogy eddig a második félidőket nyertük azzal (Vardar, Győr, Szeged). Igaz?
Köztudott, hogy védekezéspárti vagyok, már ha létezik ilyesmi, engem azzal meg lehet venni, egy jól működő védelmet korlátlan ideig tudok nézni, és ez a tegnapi egy nagyon faszán összerakott, kellőképpen harcos, kemény védelem volt. Aron egész meccsen úgy lett felaprítva, hogy csodálkozom, hogy a végén le tudott gyalogolni. Sajnálni persze nem tudom, de tényleg kapott rendesen, kiemelt figyelem járt neki gyakorlatilag mindenki részéről. És egyébként mindenki másnak is, de ez legyen is így most már ezen a pár fontos meccsen, ami a szízönből hátravan.
Meggyőződésem, hogy ha lett volna értékelhető kapunk, akkor már félidőben mentünk volt 4-5 góllal, mert folyamatosan baromi nagyot melózott a fal, ráadásul a passzívok is elég hosszúak voltak, de Rodri kb. a 15-30. perc közötti idősávban gyakorlatilag hálóigazgatást tartott magában. A másodikban aztán hozzátett ő is valamelyest, de a 22% finoman szólva sem veretes, most gondoljuk ide a szegedi 48%-at. Na. Belefért egyébként, és valószínűleg az is volt a cél ezzel a nem lecserélésével, hogy érezze a bizalmat, és hogy most kicsit neki és érte melózik ez a csapat, ősszel pedig fordítva volt, emlékezzünk arra vissza. Ráadásul ilyenkor az sem szar, ha tudunk olyasvalakihez nyúlni a visszavágón, akit itt a dánok nem láttak. Esetleg, ha némi baj van. De nem lesz. Nem lehet.
A védekezés mellett egyértelműen Mahét kell következőnek kiemelnem, aki szerintem az eddigi magasan legjobb, legkomplexebb gyakorlatilag hiba nélküli veszprémi meccsét tolta le tegnap, húúú, ezt a motivált, jó irányba felhúzott Mahét szeretném látni a következő 5 igen fontos meccsünkön, jól van? A saját vállalásai mellett - az a talpról akasztott mi volt, rendesen éreztem a szelét, mert látni nem láttam - gyönyörűen készített elő, a megszokottnál sokkal több labdát húzott végig a csapat szélre (tényleg, ezt is kértem az LA-ben, köszikeee), és az a visszafutás utáni leszorítás, kéremalásan, tanítanivaló volt, túlzás nélkül. Azon eg ypillanatig sem csodálkozom, ahogy a beállót tömködték Petárral együtt, mert az igazából nem szokatlan, főleg, hogy nyilván jól tudták, hogy Nilsson különösen motivált lesz a dánok ellen, hehe. Így is lett, Andriska szintén szép kört futott, természetesen jár a taps.
Mindenképp ki kell még emelni Laugét, aki szépen, lassan visszahúzta magát több, mint ütőképesre a tavaszunkra, és ugyan a visszatérése után nem volt nagy formában, de már akkor is képes volt meccseket eldöntő gólokra a véghajrában, tegnap pedig olyan szinten volt céltudatos és okos a játéka, hogy új távlatok nyíltak. Megtudtuk, hogy milyen az, ha három pályára lépő irányítóból háromnak van kurvajó napja. Yahía a második félidőben hozta, amit kellett, Makita vehemenciája valamint a labdaszerzése is beleégett a retinánkba, a szélsőket pedig ennyit és így kell foglalkoztatnunk, és igen, nagyon jó volt látni, hogy Momonak volt pucája betenni Manaskovot fél év kihagyás után akár csak negyed órára, és azt is, ahogy végül lövetett vele is gólt ez a CSAPAT. Marguc heteseivel álmodtam amúgy, nem véletlen, imádom, ismét hiba nélkül hozta az ötöt, ami nagyon fontos így tavasszal. Ja, és a pad. Manaskovon túl jó volt még látni azt is, hogy végre nem kényszerből próbálkoztunk a 7:6 ellenivel és nyitottal, ráadásul most a cserélgetés sem állt meg az első félidőben, mert nagyon fog kelleni minden egyes játékos nyárra. Sipi és Liget hármasa brutális volt, már előtte is jó volt a védelem, de a második félidőben extra lett, hatalmasat dolgozott mindenki, igazából nem is lehet kihagyni senkit ebből a felsorolásból, mert jók voltunk annyira, amennyire kellett. És egy kicsit még jobban.
Úgyhogy köszönjük, srácok, tudtam én, hogy ki kell menjek Dániába.
Ui: Eltűnős tintával szabadna ezt babonából leírnom, de szerintem lassan el lehet kezdeni gondolkodni Kölnön. Semmi komoly, nem foglalni, vagy ilyesmi, de fel kellene mérni, hogy mennyi ember szeretne kölnözni, ha kijutunk, mert ez lassan érdekelni fogja az EHF-et is, és ahogy most a helyzet áll, nekik is érdekük lesz minél több jegyet eladni, úgyhogy akit semmiképp sem szeretne lemaradni, az toljon egy emailt a klubnak a ticketes emailcímre, gondolom elfér. Vagy mittudomén. De számolni kellene!