Cozma sírjánál és apukájánál tett látogatással foglalta le magát a klubvezetés a mérkőzés napján, miközben az igazi, román vendéglátást nyögte a csapat, hát, franc sem tudja, melyik lehetett jobb program, valószínűleg semelyik sem az. A román #fuckcovid helyzetre való tekintettel - nem teljesen, de gondolom papíron - üres lelátók előtt lehetett megrendezni a meccset. Elég furcsa érzés volt látni az üres csarnokot, és mivel bennünket nem nagyon szokott visszavetni a hangulat (gondoljunk csak a portói hangulatra), nekem rendesen hiányzott. A fotelból mondom, persze. Arra viszont jó volt, hogy nagyon szépen látszódott az összes, Cozma emlékének adózva a lelátókra kihelyezett molinó. Xavi Pascual bandája eléggé keleti orientációs vegyes vágott, de hogy őszinte legyek, nagyon rosszul esne, ha izgulni kellene mostanság az ilyen meccseken, gondoltam naívan az első percekben, aztán tessék.
Kellett.
Yahía sérülése miatt Makita kezdte a mérkőzést, de ez az egyetlen változás, amit a most már stabilan kijelölt kezdőben eszközölt Ilic. Laugén kb. ugyanazt éreztem is, amit magamon, hogy majd csak meglesz valahogyan ez, de kellett hozzá néhány füles, hogy mindenki egyirányba koncentráljon. Maqueda viszont ma úgy ment fel a pályára, hogy megmutatja, ha belerohad is, hogy milyen is volt ő fénykorában, a 15. percre lőtt kb. annyi gólt, mint tavaly összesen, ha csak rajta ránt egy nagyot ez a meccs előre, én már elégedett leszek. Megvolt a lendülete, az ereje, a motivációja, így is kell ezt. Nem nagyon értettem, miért kellett leszedni, ennek ellenére, főleg, hogy Yahía nem teljesen egészséges. Felváltva estek a gólok a mérkőzésen, nagyon nem sikerült hiba nélkül, de még csak kevés hibával sem játszanunk támadásban, hogy finom legyek, és kicsit úgy is éreztem, hogy túlkombináltuk a befejezéseinket, így előfordult az is, hogy egygólos román vezetésnél Ligi - aki érkezett cserében, Yahíával csomagban - konkrétan falnak ment. 17. perc 7:7.
Ghinoea sajnos pont olyan pontosan lőtte a heteseket/ziccereket, ahogy anno a Szegedben, mi pedig továbbra is magunkat hoztuk nehéz helyzetbe azzal, hogy nem voltak pontosak a passzok, hogy nem értünk oda időben, ahol lenni kellett volna közben, és valahogy nem éreztük rendesen a csarnokot sem. Egy bazi nagy kuszaság volt az egész, kb., mint Kielcében, talán a védelem működött jobban annál, azért nem is zuhantam teljesen meg. Jött Mahé, jött Csupor Károly is, és éppen kerestük a megfelelő felállást, amikor megtörtént az eset, ami miatt szívem szerint felgyújtanám az EHF-székházat, mert kurvára nem értem, miért nem lehet használni a technikát, ha már van, de tényleg. És nem ez volt az egyetlen olyan, amit meg kellett volna nézniük. Nekik. Nem nekem.
Szóval Sipos vitatott pirosa után - ami szerintem rohadtul nem volt fej, egy tökfelesleges kétkezes lökés volt 10 méteren, vállra, de remélem szünetben visszatekerik néhányszor VHS-en - legalább összezártak a maradék veszprémiek, és toltak egy hirtelen felindulásból elkövetett 0:4-et, úgyhogy végülis nem jártunk rosszul vele. Felébredtünk legalább a félidő végére. 13:14 a félidő.
Gyorsan kiegyenlített a félidőt kezdő Yahía, és még a vezetést is átvettük egy percre, de sajnos a pontos passzok még mindig hiányoztak elölről, így ziccert kellett fognia Csupor Károlynak, hogy meg is tartsuk azt. Azért az tök jó érzés volt, hogy Sipos kipaterolása után simán volt kihez nyúlnunk, hogy hármasban viszonylag stabil maradjon a fal. Továbbra sem volt meg a lendületünk támadásban, egyszerűen teljesen fogalmatlanok voltunk, és bizonytalanok, amikor pedig Lauge kiindulócselezte a bokáját, akkor majdnem sírva fakadtam. De szerencsére nem tűnt annyira súlyosnak, aztán remélem, hogy a szemem nem csal.
Középen feleslegesnek tűnik bírkóznunk, oda most nincsenek meg a rendes embereink, de szélre márpedig lemehetne gyakrabban a labda, mert talán ott lehet keresnivalónk tartósabban. De mondjuk ahhoz muszáj lenne beverni a ziccereket, ohja. Stabil két-háromgólos vezetéssel büntettek a románok, valamit nagyon villantani kellene ahhoz, hogy ezen fordítani tudjunk. Strlek kihagyott dupla-ziccere utáni időkérés abszolút jogos volt, csak hát gólt lőni ő nem fog tudni.
Az utolsó 15 percre -4-gyel fordultunk rá, és nem nagyon látszódott, hogy hogyan vagy ki fogja ezt megoldani.
A bírók pedig olyan szinten fújták szét a meccset, hogy nem csodálkoznék rajta, ha vér folyna a végén. A tökegyértelmű belemenés utáni reklamálás utáni kapus-kétperc egy mélypont volt, remélem legalábbis, mert veszélyes játék ez. Náluk sajnos megvoltak a kintről gólra képes emberek, nálunk nagyon hiányoztak ezek, és mivel a kombinatív játékunk sem volt pöpec, és a szélsők is belehibáztak rendesen, így nagyon reménytelennek tűnt a végjáték. Petár egyedül tolta a támadószekeret, hátul sem volt meg az a stabilitás, ami eddig jellemzett bennünket, ez így kevés lesz, visszaléptünk hónapokat a fejlődésben és ez nem jó, héj. 27:23.
A Lékairól kipirosozott csákó mondjuk közelebb volt a realitáshoz, de hogy őszinte legyek, ez is túlzónak tűnt, és már komolyan azt éreztem, hogy első vérig fog menni ez Cozma tiszteletére, szörnyű volt nézni is, de tényleg. Rendesen aggódtam. De aztán toltunk hirtelen egy 0:4-et, persze Petár vezetésével, és elölről kezdődött a meccs. Úristen. Már rég elengedtem, azért rágom a körmöm, hogy ne haljon meg senki se, erre kiegyenlítünk közben. 27:27, 55. perc.
És összeraktunk végre egy védelmet is végre, majdnem kivédekeztük, de a sarokdobás után kintről belőtték, majd egy nagyon gyömöszölős támadás végén Lékai előnyszerzését megint Petár vitte be. A világ leghosszabb támadását vezettük emberhátrányban, de sehogyan sem sikerült kapu elé verekednünk magunkat, ők viszont gyorsan helyzetbe hozták magukat, és a már kiegészült veszprémi fal elől Ghinoea kegyetlenül bevágta. -2 lett a vége, ha jól emlékszem, 31:29.
Még egy hetesből meglőtt Marguc-kapufa kellett ahhoz, hogy véglegesen elengedjük ezt a meccset, egyszerűen fájt nézni az egészet. Az egész kaotikus lufaszt, ami egyáltalán nem hasonlított sajnos értelmezhető kézilabdára, pont az ilyenre szokták mondani, hogy tanuljunk belőle, aztán amilyen gyorsan csak lehet, felejtsük is el! Tudtuk, hogy lesznek még értelmezhetetlen teljesítményeink, tessék, itt volt egy, de nem ez a legnagyobb bajom, hanem inkább az, hogy továbbra sem látom közeledni egymáshoz a végleteinket. Nem látom, hogy Nenadicon kívül milyen bármikor, bárkivel működő alapjátékunk van, amiből gólokat tudunk lőni. Ki az, aki szaggatotton kívülről gólokat tud lőni? Ezek a legnagyobb megoldandóink jelenleg.
Ez van, kikaptunk, mondjuk szerintem nem kell Dunának menni még, ahhoz elég korán van így a csoportkör felénél, de nagyon tisztán látszódnak a problémáink.