Nem hiszem, hogy a régi olvasóknak nagyon magyaráznom kell, hogy hogyan nem vagyok én babonás, de amikor 17.45-től próbálsz uber-t hívni, kettő lemondja az ígért érkezés előtt percekkel, én meg közben tobzódom az utcán idegbe', akkor egyszer csak bevillan, hogy baszki, hát ezt talán jobb is nem erőltetni. Pedig már húszféle útvonalat terveztem, de még a legjobb esetben is '55 körül értem volna ki, az meg nem túl ideális becsekkolásra egy döntőre.
Szóval inkább kiülök az ablakba, hogy a már-már giccses naplementés háttér előtt nézzem a meccset, legalább családi kötelékben. És így még a körmömet is ki tudom lakkozni, éljen, éljen! Nem mondanám, hogy Zadarban minden erről a rukometes hétvégéről szól, sőt, de nem baj, nekem elég a tenger, meg hogy simán szembejön az utcán egy komplett csapatka, legyen az éppen bármelyik, ugye. Az ukránok gyakorlatilag legyakták a Bresztet, ami azért mindenképpen meglepő, de végül is ez is pont annyira felesleges meccs, mint minden bronzmeccs, szerintem. A horvátok bekerüléséről nyilván lehetne mit mondani, de ahogy én tudom, a Vardarban nincs beoltva egy csomó játékos sem, úgyhogy már eleve nem is értem, hogyan terveznek végigtolni egy komplett szezont így. De ez nem a mi problémánk.
A bemutatás egészen felszabadult hangulatban ment, ahogy néztem az arcokat, túl sok feszültség senki orcáján nem látszódott, de nem is hiányzik, na.
Mi kezdtük a meccset a Strlek, Ligi, Lékai, Yahía, Marguc mezőnnyel, Blagoval a beállóban, Cupara a kapuban, és tegye fel a kezét, aki csodálkozik, hogy egy pofonegyszerű szélre húzás utáni Marguc-góllal kezdtünk, amire a Zágráb egyetlen magyarja, Leimeter Csaba válaszolt. Egy cserével kezdtünk, Sipos jön védekezni Strlek helyett. Gojuk kétperce volt az első, amit részben Mandicnak is köszönhetett, szvsz, aki eléggé megrángatta a befutni szándékozó Gasit, össze is akadtak miatta rendesen. Az első szépen kivédekezett horvát támadást Csupor Károly sajnos az üres mellé melléhajította. Gyorsan körvonalazódott, hogy nem nagyon fognak udvariaskodni egymással a felek, csak röpködtek a fejkörüliek, hát, remélem nem sérül senki sem.
Az első tíz percben sajnos koppra pontosan ugyanannyi védésünk volt, mint pénteken, tehát 0, kíváncsi leszek, mikor lépjük meg a cserét, ha meg kell.
Petár villanásaival visszajöttünk a második, hirtelen összeszedett hátrányunkból, először egy csodás, tarkó mögötti passzal, aztán egy tök ütemtelen, alsó köténnyel jelentkezett be, hogy aztán a következő támadásban meg úgy eladja a labdát, hogy ehh. Kellene egy stabil teljesítmény, meg hát kapus is kéne, ugye. Ilic ki is kérte az első időt, nagyon helyesen, és időben, ezt azért olyan jó leírni DD utolsó hónapjai után. 8:7 a 15. percben. Ismét Peppa kellett az egyenlítéshez, nagyon fasza ütembe nyúlt ki labdáért, és tehette előre az üres kapuba, aztán jött a hiba is tőle, a szélső helyére kidobott, aki már nem volt ott, ugye, mert mi is üreskapuztunk éppen. Mandic is benyalt egy kétpercet, nem nagyon vágom, hogy mit kell csodálkozni ezen, de persze őt most nagyon meglepte. Csupor Károly végre összekalapált pár védést, át is vettük a vezetést belőle, majd egy labdaszerzés utáni Marguc-befejezéssel kettővel is vezettünk végre.
Andriska, Makita a pályán, utóbbi be is mutatkozott néhány jó megmozdulással végre, tőle most már nagyon szeretnék egy stabil, jó teljesítményt, de hosszabb időre. Összességében azt mondhatjuk, hogy ahogy feljavult a kapunk, és jött néhány egyéni jó teljesítméy - Petár, Makita, Károly -, úgy a magunk javára tudtuk fordítani a félidőt, elég kiegyenlített egyébként a meccs, 13:15-ös félidő, jó lesz ez.
A második félidő egy Csupor-védéssel, és egy szép, kerülős Yahía betöréssel kezdődött, visszaállt a három gólos vezetésünk, majd elbénázta a következő támadást a Zágráb, így emberhátrányból tudtunk előnyt növelni, főleg a az egyiptomi srácunknak köszönhetően. Úgy is van. Aztán jött a mi hullámvölgyünk, két egymás utáni támadásunkat is rettenetesen elbénáztunk, két perc alatt olvadt el a négygólos előnyünk 1-re.
Aztán jött néhány bepattant átlövés, ami jellemzően Cupara belenézése volt, de mivel támadásban ekkortájt éppen Yahía eldöntötte, hogy most ő tolja kicsit a szekeret, így nem tudtak két gólnál közelebb jönni a kroácok. Gasi kapufára húzott, ezzel pedig megszakadt az a jó kis sorozata, persze ezek csak számok, és hibázni lehet. Pont. Petár is felfújta az arcát, és látván, hogy kiívülről is gólok kellenek, nekiállt átlövőt játszani, egyáltalán nem rosszul, szerencsénkre. Visszajött Gojun, lehet fogadásokat tolni arra, hogy kibírja-e pályán végig, hehe. Ismét Nenadic csodás húzása után született Manaskov-gólnak örülhettünk, csinálunk szép dolgokat, tök jó, örülök ennek. Meg annak is, hogy látványos a hajtás, hogy a védelmünk mindenképpen előrébb lépett a beálló körüli védekezésben egyértelműen, de összességében is. 45. perc 22:24, és végre, végre, végre Omartól is jött egy bazi nagy átlövés.
Jött Corrales a kapuba, és egy szépen kipiszkált szélső hárítással nyitott, de jó, kinyitotta védelmét a Zágráb, ami hirtelen össze is zavart mindenkit, erre tette le Momo a táblát, amit ismét érdemes kiemelni, mert nem annyira egyértelmű az, hogy evidencia egy edző tevékenységében. Hat perce gólcsend van, nem mostanság láttunk ilyet. A második félidő embere egyértelműen Yahía, egy betöréssel heteshez jutatta csapatát, de Gasi a lehető legrosszabbkor hagyta ki ezt. Úgyhogy marad az eredmény, de a Zágráb törte meg előbb a gólcsendet, viszont Mahé gyorsan válaszolt rá. Haladunk egy rettenetesen kiélezett végjáték felé, ami nem feltétlen baj, csak nem szeretem. Őrült rohanás vette kezdetét, Yahía eladott labdáját Mahé gyönyörűen szerezte vissza, hogy aztán Manaskov rontson ajtó-ablak helyzetben, amit meg büntettek csúnyán, így hosszú idő után ismét döntetlen.
Mahé vette kezébe a dolgokat, nagyon helyesen, így nem adtuk ki a lépéselőnyt a kezünkből, aztán Omar és Peppa is felfújta az arcát még egy utolsó rohamra, Ilic pedig visszacserélte Károlyt a kapuba. Úristen, ennyi kapuscserét a múlt szezon nagy meccsén összesen nem láttunk, de sajnos ez sem hozott eredményt, Károlyról megint bepattant az átlövés. Basszus. Margucét nem láttam ugyan, de ezzel viszont elég gáz helyzetbe hoztuk magunkat, a Zágráb támad a győzelemért. De nagyon korán kérték ki az idejüket, mi pedig elég jól levédekeztük, így ismét mi kerültünk döntéshelyzetbe, de az amúgy jó elképzelést nem tudtuk jól kivitelezni, így jönnek a hetesek. 27:27 a vége.
Yahía bevágta Ivicnek, jó kezdés, jön Cavar, akiét kinyírta Cupika. Aztán sajnos a nagyon biztos kezű Strlekét kiszedte Ivic, x. Marguc, a biztoskezű barátkám. Mondtam Gyurinak, hogy Csupor Károly, a hetesölő meg fogja nyerni nekünk ezt, és ez így is lett. Kellett hozzá persze mindenki más is, aki bevágta, utoljára Petár, és még Mahé, ugye, de megfogni nehezebb, mint belőni, az biztos.
Szép volt, fiúk, az én ízlésemnek kicsit ugyan szoros lett a vége, de nem baj. Megbocsájtom, egye fene.
Egy kupát már nyertünk, ugyan ilyen szezonbeli átfedésest, de jó volt ez. Sokat tanulhatunk belőle. Nekem összességében eléggé tetszik, amit látok, pofásan alakulunk, a sarkallatos pontokban egyértelmű előrelépést látok, úgyhogy lassan elkezdődhet a szezon. És kezdődik is mindjárt amúgy, úgyhogy jövünk majd a pre-KP előtti komolyabb lélegzetvételű poszttal.
Helló Zadar, köszi mindent!