Ahhoz, hogy reálisan tudjuk megítélni a kiesés okát, szerintem fontos az elején kijelenteni, hogy ez a mostani formában játszó Nantes két meccsen jobb nálunk. Nekem ez egyértelmű, ha tisztán lecsupaszítva csak a négy félidőt szemlélem. Nem jó ezt leírni, de muszáj. Nem érdemeltünk, sőt, szerintem senki nem érdemel továbbjutást két-három feltámadásért, kétszer hatvan perc alatt. Ezzel nem feltétlen azt mondom, hogy jobb csapat úgy alles, de hogy jelen pillanatban igen, ez világos, akárki akármit is mond. És igen, van ilyen, muszáj, hogy legyen.
Aztán persze jön is az ítélet, hogy márpedig most röpüljenek a fejek, guruljanak a porban, mindenki hibás, már csak éppen a Mosonyi nem, mert ilyen a világon nincs, hát ennyi pénzből, ilyen világválogatottal? Én meg csak nézek, hogy pardon? Tönnesen, Markussen vagy Yahía világsztárnak számít? Sajnos egyáltalán nem látok világválogatottat, én csak komoly játékosokat látok, akik szarul teljesítettek a szezon legfontosabb időszakában. Nekem nem Yahia, Tönne, Borozan és Makita (utóbbi kettő ebben a formájában pláne nem) a világválogatott, vagy Manaskov, vagy éppen a legszarabb veszprémi napjait toló András. Szóval nem, na. Persze, muszáj felelősséget vitatni, keresni és kijavítani a hibákat, és igen, DD felelősségét is súlyozni kell lassan, de hogy azonnal, aztán mindenkit, most el, az meg kurvára a ló túloldala. Már megint. Mint mindig amúgy, ha para van. Nagyon nehezen talál szürke sávot a magyar, és aki szerint ez nem magyarság kérdéskör, annak javaslom a Flensi kiesése utáni posztot és az alatta lévő kommenteket megtekintésre, értelmezésre, tanulásra. Ők az Aalborg ellen hullottak el. Sőt, azt sem hallottam még, hogy a Dusi-klánt kitették volna Kielcéből, pedig ők egy körrel korábban estek el.
Senkit sem szeretnék felmenteni egyébként, sőt, de kb. annyira viselem nehezen a szélsőségeket, mint az állandó utólag okoskodást. Nem vagyok egy bipoláris alkat, na, nem tagadom.
Térjünk vissza a tegnap délutánra, mert mégis csak az volna a lényeg!
Ahogy kisütött a nap Veszprémben, az én kincstári optimista énem rögtön érezni vélte, hogy ez bizony egy jel. Nyilván JÓ JEL. Olyan jó volt ismét a régi, normális életünkre hasonlító dolgokat csinálni, csacsogni az éppen érkezőkkel, nézni, ahogyan megtelik először a parkoló, majd a lelátó is, hát nem nagyon tudom megfogalmazni, hogy mennyire volt ez balzsam megtépázott lelkecskénknek. Elmondtam, leírtam már az elmúlt tíz évben elégszer, hogy sosem megyek ki úgy meccsre, hogy nem _hiszek_ a nekünk megfelelő eredmény elérésében, nem is tudom, hogyan lehetne ezt máshogy. De arra felérni a lelátóra a kezdés előtt kb. fél órával, hogy rendesen szurkolás van, hát basszus, hidegrázósan sírásos élmény volt. Imádtam. Ezt nagyon köszönöm mindenkinek, aki tegnap kijött, mert régen tette magát ennyire oda a komplett Aréna, nekem nagyon tetszett. Nyilván nem lehet mindig így csinálni, de tegnap tényleg azt éreztem, hogy nem csak én _hiszek_, hanem másik ötezer ember is mellettem. Azt biztosan tudtuk, hogy rohadt nehéz lesz, de bíztam abban, hogy a lelátó pont azt a pluszt adja majd hozzá, amennyi kell. Adtunk is hozzá egyébként, de gólt lőni - még - nem tudunk. Tök jó volt, és ezt az sem viszi el, hogy kiestünk. Talán emiatt nem is vágott most annyira földhöz.
Azt már amúgy október környékén tisztán láttuk, hogy a védekezés idén kínkeserves lesz, nincs meg az összefogó vezére sajnos a hátsó sornak, Blagi ugyan valamelyest feljavult, de ehhez kevésnek bizonyult. Hacsak nem építjük oda fel (vagy le, döntse el mindenki maga) innentől tudatosan Ligit. Szóval ezzel az a nagyobbik baj, hogy egyáltalán nem látszik, mitől lesz hátul jövőre jobb. Az elsődleges problémánk tehát bizony továbbra is fennmarad, és ezen a két meccsen még össze is kanalaztunk hozzá jónéhányat. Ha átfogóan akarnánk nézni, Zika viszonylag jól összefoglalta a dolgokat, még ha nem is értek egyet minden következtetésével.
De én most nem átfogóan szeretném, mert muszáj még a szezonra is koncentrálnunk. Főleg most. És főleg így. Na de nézzük, tegnap mi volt!
Az első percekben finoman szólva sem mi voltunk a pozitív hősök, az égbe repülő Borozant olyan játszi könnyedséggel blokkolta Cavalcanti, hogy ijesztő volt látni, pedig pont azt írtam az LA-ben, hogy továbbjutást értelmezhető átlövőteljesítmény nélkül nem fogunk tudni összehozni, az biztos. Indulni is tudtak belőle, gyors első vendég-gól. Aztán Andriska folytatta a lefelé meg fölé lövöldözését/ejtegetését az egyébként továbbra is végtelenül szimpatikus, furcsa frizurás Emil fiú ellen, aki a végén még kicsit sírt is a Veszprém Arénában. Yahía tíz méterről becsurgatta a következőt, de eközben egyszerűen olyan átjáróház volt a védekezésünk, hogy a Nantes sima indulócselekkel szerezte meg a találatait, míg mi továbbra is vért izzadtunk egy-egy lövésért. Lékai alsó lövését mintha már várta volna Nielsen.
Blaginak bazi gyorsan kiosztották az első kétpercét, talán kicsit túl gyorsan is, de eközben viszont hiányoztak a megállító faultok, amikor pedig esetleg valaki elé sikerült állnunk, akkor abból a félfaultos lövésből is gól lett. Corrales sajnos egyáltalán nem érezte most a lövéseket, egyszerűen semmi, de semmi nem akadt el benne, de tényleg még ezek a továbbengedett kényszerlövések sem. Hát nem volt jó nézni az elejét, a 6. percben 2:5-nél összességében hétgólos hátrányt konstatáltunk, és nem látszódtunk megnyugodni. Persze, voltak közben elég érdekes ítéletek is, Lékai vagy Petár elmaradt hetese például, de összességében a két meccs alapján részemről maximum ennyit lehet bírózni. Az jobban bosszantott, hogy Andriska a 3. ziccerét hagyta ki a 7. percben, ezt nem igazán lehet mivel magyarázni.
Mint ahogy azt sem, hogy mi a tökömért vagyunk annyira lassúak, hogy a két meccsen összesen nem volt 3 lerohanásunk. Értem én, hogy a Nantes egy fiatalabb csapat, de azért na. Végre kivédekeztünk egy támadást, de nem tudtunk megpattanni, és ahelyett, hogy a második hullámmal érkező mindenki gondolkodás nélkül továbbhúzta volna szélre, az összes labdába érő játékos nekiállt valamit variálni, így persze pont azt a lendületet vettük ki az egészből, amivel egy ilyen pofon egyszerű húzást végig lehetett volna csinálni. Törvényszerű, hogy szar lett az utolsó passz, ismét jöhetett a Nantes. Ezek nem okos dolgok sajnos, pedig nem is annyira bonyolultak. Itt jött az első időkérés, amivel még nem is volt nagy gond.
Emberelőnyben jött Petár és a kétbeállós, aztán maradt is, és most jobban is szállt be, mint a kinti meccsen, gólt lőtt, gólpasszt adott. Ilyenkor védekezésben kihoztuk Manaskovot zavarni, de nem igazán látszódott, hogy mit is akarunk ezzel, ugyanolyan könnyedén gyalogolt be Cavalcanti egyes-kettes közé emberhátrányban, mint ahogy addig is megvolt a helye, és volt olyan is, hogy Ovnicek gyakorlatilag simán megkerülte, még a zárást sem várta meg, hogy aztán azzal az előnyszerzéssel szépen lehúzzák az amúgy mindkét kapusunknak pöpecül lövöldözgető Balaugernek. Mi sajnos az előnyünkben szemmel láthatóan tanácstalanul ívelgettünk elöl, aztán egyszer végre visszakontrázta Nenadic emberkihagyással a szélre, Manaskov bevihette. Kár, hogy nem építettünk jobban a szélsőinkre, mindenképpen ők voltak a legmegbízhatóbb poszt ezen a két meccsen, még úgy is, hogy Marguc az első rontását épp a végén mutatta be.
A 12. percben jött Cupara, teljesen indokoltan, és látszólag időben, az első félidőben Corralesnek szerintem nem is volt védése. Durva, mi? Csupor Károly egy eladott labda utáni ziccer kiszedésével kezdett, itt kicsit felrobbant az Aréna, de jó is volt, istenem, aztán ebből a lendületből gondolta jól Lékai, hogy itt az ideje egy-egyezni, végre sikerrel, de aztán sajnos továbbra is gyötrődtünk felállt fal ellen, nem voltak meg a pontos passzok, hiányzott a lendület, így pedig nem is lettek meg a helyek.
A Nantes pedig tette a dolgát, nem csináltak semmi különöset, de az egyszerű dolgaikat borzasztó fegyelmezetten és tudatosan hajtották végre, nem tették meg azt a szívességet, hogy összezuhanjanak akár percekre is. Omar szélsőgóljánál, majd az azt követő átemelésénél éreztem igazán először, hogy valamit észrevettünk, rés van a francia pajzson, ott egyenlítettünk is (10:10), hogy aztán nekidurálhassuk magunkat a négy gól ledolgozásának. 18. perc.
Egy Borozan esés után jött Markussen, aki a hosszúra nyúlt támadásunk végén gólt is lőtt, de az igazi fordulópontot inkább Ligi védelembe rakása hozta, ott valamit megtaláltunk hátul, iszonyúan kár, hogy nem tudott végig működni ez - ugye a mindjárt érkező Blagi kétpercek, majd piros miatt, nagyon rosszkor maradt ott az az alkar -, mert azzal a védelemmel, ami ezekben a percekben volt, tán lehetett volna keresnivalónk. Jöttünk fel, átvettük a vezetést, a félidő végére sikerült összerakni egy használható védelmet, és így a támadásaink is egy fokkal gördülékenyebbek lettek, de krízishelyzetben valamit elbaltáztunk. A félidő végén az addigra összerakott, de helyenként megtépázott lendületünkre aztán ismét kaptunk két eléggé szóra érdemes hetest, de gyorsan reagált rá Nenadic, és néhány másodpercre úgy tűnt, a szünetre ledolgozzuk a hátrányunkat. De sajnos a Nantes nagyon taktikusan, a lövést az utolsó másodpercre hagyva abszolválták a 15. góljukat, 18:15-tel mentek pihenni a felek.
A második félidőt még egész jól kezdtük, Csupor Károly védéseivel, Lékai és Yaya góljaival ismét négyre növeltük előnyünket, de azzal, hogy érthetetlen módon levettük az első félidő végén megtalált nyerőembereket, ismét egy valódi öntökönbökést hajtottunk végre, ugye visszajött Borozan, az egész jól muzsikáló Markussen-Ligi páros helyére, plusz Andriska is a kifejezetten fasza játékot mutató Moraes helyett, hát istenem. Nem értem. Mint ahogy azt sem, hogy Makita hogy a tökömben ülhet a padon egész meccsen, megértem én, hogy nem vele kezdünk, ha szar az edzéseken, de hogy megpróbálom egy ilyen meccsen, az hétszentség. Csak egyszer süljön el a keze, who knows, mit hozott volna magával. Mint ahogy amúgy nyilván Mahét is muszáj becserélni középre, ha elad két labdát, visszaültetem, vagy kiteszem szélre, de mennyibe lett volna megpróbálni, amikor Nenadic már a seggén veszi a levegőt a második félidő közepén, és az éppen felszállóban lévő Lékai megsérül hirtelen? Na mindegy, nem is taglalom amúgy tovább, mert most meg mennem kell, de érdemes volt visszanézni, javaslom mindenkinek!
Ja, és az időkérés is, igen. Az egyetlen pozitívuma az, hogy legalább mind ki lett kérve, de bizony volt, amelyik nem is jöhetett volna szarabb időben.
Ez van, összességében szerintem nem érdemeltünk volna most Kölnt, az én világom mondjuk ettől nem dől össze, és a Nantesnek is tudok gratulálni, jobbak voltak két meccsen. A következtetéseket vonjuk le, és menjünk neki a bajnoki döntőnek, hogy aztán nyáron rendezhessük sorainkat. Szerintem.
Hajrá Veszprém!