Hát nem mondom, hogy ez a hétfő esti időpont olyan szurkolóbarát lenne, de manapság már ez sajnos szinte sehol sem szempont. Persze tök mindegy, hogy mikor nem lehetünk ott, de most majdnem úgy felejtettem el az egészet, ahogy volt. Aztán viszont annak ellenére, hogy a két csapat idei egymás elleni meccsei milyen semmilyen izék voltak, ma alakult egy egész jó kis meccs, de hogy őszinte legyek, nekem nem volt sok kétségem a végkimenetelt illetően. És bár végig szoros volt az eredmény, én végig a kezünkben éreztem. Na de ne rohanjunk így előre.
Jól látható motivációval és kedvvel, elég agilisen kezdte mindkét együttes a 2021-es év első, megszerezhető kupájáért zajló mérkőzést, a magyar kupadöntőt. A tegnapi elődöntők gyakorlatilag szót sem érdemeltek, talán annyit, hogy egymáshoz teljesen hasonlóan sima, szinte már unalmas meccseken gyalogoltak be a nagyok a döntőbe, ahol ma találkozhattak.
Eléggé feltüzelt Szegeddel találtuk szemben magunkat, olyannal, amilyet kb. 2019 óta nem láthattunk, nyilván erre az egy meccsre húzták fel magukat, ez mindig egy fokkal könnyebb, mint két meccsen megverni mondjuk a Kielt, vagy akár bennünket is, ugye. Na de ebbe egyébként bazira nem kellett volna ennyire belecsodálkoznunk, hiszen várható volt, de nagyon belementünk a verekedős kupadöntőbe, ott balfaszkodtunk labdát pattogtatva a faluk előtt, és pillogtunk, mint hal a szatyorban, ha valaki odavert. És abban nem is volt hiba, persze, ez pedig sok jót nem ígért a közeljövőre nézve, valahogyan meg kellene nyugodnunk, de minél előbb, hogy ma senki se haljon meg, ezt éreztem. Illetve, hogy kicsit gyorsítani kéne, emrt ez a Szeged, akármennyire is fújta fel az arcát, idén még nem tudott 45 percnél többet ezen a szinten, szóval ki kellene fingatni őket.
Mahé kezdett irányítani, sok maradandót nem tudott tenni, mint ahogy egyébként a meccs első felében senki sem, kívülről legalábbis. Yahía is, Borozan is meglehetősen töketlennek tűnt felállt fal ellen, az irányítók pedig a beállókat tömködték labdával szüntelen, ami persze jó, meg minden, de muszáj lenne váltani valamire. Blagi két kétperce ellenére ma egészen faszán szedte ráncba a védelmet, mondjuk mindkét oldal tényleg hatalmasat lépett előre ebben a legutóbbi találkozáshoz képest. Aztán jött a Peppa+Lékai kétirányítós, és ezzel, plusz a kapuscserével a kétgólos hátrányt kétgólos előnyre tudtuk fordítani, jöhetne már Pastor a 7 a 6 ellenivel, az nekünk mindig jó szokott lenni, hehe. Corrales sajnos lufaszt nem érzett ma, de egy hetes után bennragadó Csupor Károly végre elkezdte művelni azt, amit a kapuban kell, így a támadásban is egy fokkal nagyobb kreativitás, és a viszonylag stabil kapu nekünk a félidő végének megnyerését jelentette. 12:14 a szünetben úgy, hogy jól látható különbség volt a kapuk között, amit persze éreztünk is, de így leírva megnyugtató volt, na. Remélem a második félidőben folytatjuk a kétirányítóst, és télleg jön hókipóki a kétbeállóssal, akkor el tudnánk nyúlni.
És jött is, vehehe, így jönne a lottó ötösöm, ha már nem tippmixelek. Hetest érően támadtak elsőre a kékek, de Cupara gyönyörűen fogta Radivojevic büntetőjét, majd a következő szegedi támadások bizony csodásan támasztották alá ama már többszörösen leírt véleményemet, hogy a Szeged ezzel a 7 a 6 ellenivel lufaszra sem megy. Ellenünk legalábbis nagyon nem, egy hetes, és vagy 3 blokk, két labdaszerzés volt belőle, Bodó is lerohanásból tudott csak gólt szerezni a 37. percben, szóval jó lesz ez. Ezt mondom. Persze csak akkor, ha nem csesszük el a támadásainkat, de sajnos belehibáztunk mi is néhányszor, így ezt a remek kis szériát nem tudtuk nagyobb gólkülönbségre realizálni.
Aztán sajnos Pastor visszalépett a jó kis 7 a 6 elleniből, picsába, túl korán, pedig jó lett volna még néhány gólt összekaristolni ebből.
Sajnos kintről továbbra sem tudtunk túl nagy ijedelmet teremteni, oké, hogy ziccerig játszunk mindent, ez még ma bele is férhet, de ha nem szedjük ráncba valamelyik átlövőnket, lehetőleg olyat, aki képes meccsek megnyerésére is, akkor ebből a BL-ben még gondunk is lehet. Hű, Moraesé a meccs gólja, szvsz, ekkora emelkedést összesen nem szoktunk látni a beállóinktól, hehe, és amúgy ma ő is elég összeszedett, tényleg. Blagit is muszáj kiemelni, és végre jön Markussen is, na remélem majd ő nekiáll kintről tüzelgetni, mert Zsuzsi ehhez kevés, valamiért. Bár baromira nem értem ám, hogy miért, nem kéne, hogy bármi is nyomja, tök felszabadulva játszhatna egy jót. Na de mindegy.
Aztán ott a Bodós sztorinál kicsit felcsaptam az agyam, ott Karcsit miért kellett kiállítani, azt most sem értem, hozzá sem ért az őt mellkason lökkentő Ricsmondhoz, de legalább lett egy kis vérzivataros kupadöntő feelingje. Na nem, mintha nem lett volna elég szabálytalanság és/vagy hetes/kétperc, de olyan igazi face to face ez volt az első. Lőtávon belül maradt a Szeged, időnként négyre nyúló, de stabil kétgólos előnnyel fordultunk a money time-ra, amit a felfokozott izgalmak ellenére is szépen tartani tudtunk. Nem bonyolítottuk túl, és kövezzetek meg, de láthatóan szét sem szakadtunk, nem akartunk mi ma többet, mint bármilyen szorosan is, de győzni. És kész.
Az első félidő végén a kapuscserével és a kétirányítós játékkal, majd pedig a Szeged 7 6 ellenijének levédekezésével behúztuk ezt az idei első kupát, amit köszönünk és amihez gratulálunk!
A lényeg most jön csak.