Továbbra is furcsa, de azért persze mégis valahol jó meccsen lenni, nem ordítom szét magam, ugyanakkor real time-ban dolgozom, hát erre is rászoktam öreg, most mondd meg, pedig emlékszem több, mint tíz éve jól megfogadtam a tanácsod, hogy ilyet sosem csinálok, mert ha már nem szórakozni járok ki meccsre, akkor nagy a baj. Hát bazmeg, nagy is, azt lássuk be. Nem nyafogok tovább, nyilván másnak még rosszabb, de annyira tele van a tököm ezzel a szarral, hogy elmondani sem tudom. És ahogy írtam a kápét, és néztem utána a csaspatkáknak, hát, a franc sem tudja, hogy mikor és hogy lesz ennek úgy tényleg vége, komolyan egyre bizonytalanabb vagyok ebben. De legalább van parkolóhely, eh.
Borozan is, Andriska is a fedélzeten, melegítésnél kicsi izgalmat éreztem, ami szokatlan volt, tekintve, hogy az ellenfél azért a Zápor Jóska, de jó őszük volt, nekünk meg nem annyira megy csípőből a tavaszunk, úgyhogy úgy készültem, hogy ugyan bármi lehet, de nehogy már tényleg legyen.
A mostanában szokásos kezdővel indítottunk, és egy sima előkészítést követő Markussen-góllal, de ami mindenképpen említésre méltó változás az eddigiekhez képest, hogy széleken végre Strlek és Marguc virított. Mivel ezt egyértelműen kiemeltem, mint szándékomhoz közel állót előzetesen, nagyon jó jelnek vettem mindezt. Aztán végül azt kell mondjuk, hogy Manaskov ma nagyobbat ment padról, és hogy Gasi pedig a második félidőbe hibázgatott csúnyán bele. Ligi szerepét is méltattam a védelemben, és volt is, az első pillanattól kezdve, ugyanakkor ahogy ő nem volt, semmi nem volt, de igazából különösebben vele sem.
Markussen és Makita is betalált teljesen klasszikusan előkészített átlövésből, sőt, egy fasza ütemű szélső befutást is észrevettünk, a támadásunk az első percekben eléggé hasonlított arra, amit kértem. Ahogy ezt leírtam, persze rögtön eladtunk egy bébikönnyű labdát, amivel az ukránok pillanatok alatt kiegyenlítettek, sőt, a következő támadás elbaltázása után a vezetésért jöhettek. De aztán a colos dán kijavította a hibáját, és ebből egy gyönyörű, végül szélre lehúzott lerohanást abszolváltunk, ismét nálunk volt az előny. 7. perc, 5:4.
Marguc percei következtek, na nem a kétperc, még előtte, el is toppantunk 3 gólra hirtelen, és az emberhátrányt is elég szépen kivédekeztük, kezdett összeállni a képlet. De nem tartósan, elég gyorsan hozták minden gól után a labdát, látható szándékuk volt a középkezdések igen gyors elvégzése, és ezzel ragadtak is a nyakunkra rendesen. Aztán Makita mintha eldöntötte volna, hogy márpedig most ő következik, és két góljával ismét eljojóztunk valamennyire. De a védekezést igazából simán szétszedte Malasinskas középen. Nagyon lassan fordultunk vissza védekezni, a 17. percben ez már fel kellett hogy tűnjön mindenkinek, muszáj siettetni a megfordulást, mert rendezetlen formánkban esélyünk sincs kivédekezni, sőt, ahogy a 10. góljuknál láthattuk, felállva sem volt egyszerű mindez. A 19. percben ismét x, de közben pályám Yahía és Vuko, közöttük Mahéval, aki biztos olvas KP-t, mert meg is csinálta baloldalról az irányító befutót, amit kértem.
Corrales hetesvédésénél nagyon bíztam benne, hogy ez áttöri azt a valamit, amit a vébé óta benne is érzek, de sajnos hetes hetest követett, úgyhogy erre még várhatok valamennyit. Ráadásul a lövések 80%-át kaphatta vonalról, szóval így nem is egyszerű, tudom én, de...jajjj.
Amíg nem kanalazzuk el a beállónak tartó bejátszásokat, amíg úgy futkoshatnak rá a falra lendületből, hogy nincs megállító fault a közelben, amíg kifelé veri el lábbal a bárki a kettesvédőinket, addig sajnos minden meccsünk borzasztóan izzadságszagú lesz, akármennyi gólt is tudunk lőni elöl. Mert azzal nincs gond, hogy lövünk egy félidő alatt 17-et, de hogy kapunk is ugyanannyit, hát bazmeg. Nem csodálom, hogy az ukrán kontingens, akik állítólag mérhető mennyiségű vodka elfogyasztását abszolválták, örömkitöréseket produkáltak meccs közben, és persze a félidőben. 17:17. Kérnék valami látható előrelépést a védelemben, máshogy ez lufaszt sem ér.
Átlövés párbajjal kezdődött a második félidő is, aztán egy Lékai betörésből keültünk emberelőnybe, amit nem sikerült rögtön gólra váltani, hiszen rossz oldalra húztuk a labdát. A második félidő eleje egészen rémisztően kezdődött, seténél sutább hibákkal, azt nem mondom, hogy nem akartunk, de hogy nem ment, az biztos. Annyit melóztunk egy gólért, hogy belefáradtam nézni is, válaszul pedig Malasinksas vagy Horiha odamegy kitámasztásból, végignézhetjük, ahogy kinézi a hosszú felsőt, és odarakja. Gól. A 39. percben egy nyamvadt gól előnyünk sem volt, sőt, és éppen abból kapott Blagó kétpercet, hogy baszta megfogni a beállót. Gyönyörű.
Csupor Károly beállásánál azt éreztem, hogy ha ez nem hoz valami fordulópontot, akkor nekünk reszeltek, gyorsan vissza is szereztük a lépéselőnyünket, de sajnos továbbra is rém ritkán voltunk képesek kivédekezni valamit, miközben hajlamosak voltunk belecsapkodni ziccereket az ellenfél kapujába. Egyszerűen át kéne billenjünk valamin, annyira ezt látom, csak azt nem tudom, hogy ez mikor történik már meg végre. A 48. percben volt az első értelmezhető védekezésünk, és évezredes passzívból küldték ki Blagit ismét kétpercre. Szerencsére Csupor Károly észnél volt, és az ezután következő ziccert fogni tudta, de mivel Gasi is kihagyta az övét a másik oldalon, maradt két soványka gól előnyünk az utolsó 10 percre. 27:25.
Hatalmas akarattal - ami egyébként egész meccsen megvolt, nekem azzal senki ne jöjjön, hogy nem akartak a játékosok, mert dehogynem -, amibe iszonyú dadogás vegyült elküzdöttük magunkat plusz 4 gólra, és két kihagyott ziccer, egy elhamarkodott, de legalább szar lövés plusz egy eladott labda után ismét ugyanott álltunk egy nyamvadék gólnyi vezetéssel a money time kapujában. Áh.
Csupor Károly végül tényleg eldöntötte a meccset, hozott egy kis stabilitást, és addigra - a 48. perctől kezdve egyébként, ahogy azt menet közben is írtam - összeállni látszódott némi ellenállás az ukrán támadásokkal szemben, felfújtuk magunkat és végül négy góllal nyertünk egy olyan meccsen, amin bazira nem akartam izgulni, de mégis kellett. Valaki átkapcsolhatná azt a valamit végre, ami összerántja a védelmünket, és azt is jegyezzük már meg végre, hogy kapust cserélni nem szégyen menet közben. Ez nagy tanulsága a mai meccsnek, remélem felvéssük valahova.
34:30 a vége, a dobott gól rendben van, a kapotton faragni kell, hogy legyen egy értékelhető tavaszunk!