...de csak ellenük, lentebb mutatom az örökmérleget!
Azt hadd mondjam el előzetesen, hogy KP nem véletlenül nem lett, hanem mert a tököm sem látja már át, hogy éppen merre hány méter, ki pótol be mit vagy mennyit, ráadásul Kölnt leszámítva majdnem két hónapja nem is láttunk BL-t, szóval sok értelme nem lenne, úgyhogy várunk vele legalább egy hetet. 10 év blogolás és kb. 15 évnyi írás után egyébként azt kell mondjam, hogy egyértelműen a címadás a legnehezebb része egy-egy poszt megírásának, de komolyan, nem hittem volna, hogy így lesz. Gyakran érzem úgy, hogy már minden címet ellőttem minimum egyszer, szóval hiába fosom klaviatúrába 20 perc alatt a véleményemet, újabb húsz perc tellik el azzal, hogy kiemeljem belőle a lényeget. Apró kis bosszúságok, igaz, kit érdekelnek? Nos, engem. De gyorsan elengedem, hogy foglalkozhassunk inkább a lényeggel.
Ami pedig az, hogy a szokásosnál egy héttel korábban, és jóval sűrűbben indul a BL, mégpedig nekünk rögvest a két pótolandó, őszi meccsel: a Telekom Veszprém vs FC Barca és az FC Barca vs Telekom Veszprémmel. Öt, azaz 5 naptári napon belül toljuk le azt, ami elmaradt ebből a sorozatból, éljen, éljen, ráadásul most aztán mindenki mindent próbál bepótolni közben, úgyhogy nem nagyon fogunk uncsizni, konkrét meccsdömpinget vizionálok egész februárra. Új év, új remények, ez most naptárilag teljesen helytálló ránk nézve, a decemberi FF-weekend ugyanis nem pont úgy sült el, ahogy reméltük - bár engem annyira nem lepett meg vagy vágott földhöz, mint amennyi hőzöngést aztán összeolvastam róla -, de ezt rajtunk kívül egy másik csapat is el tudja mondani magáról, vajon melyik lehet az, na melyik? Tádáááám: hát persze, hogy az FC Barca. Ugye. Szóval sorstársként zártuk a 2019/20-as szezont, amit aztán nem is bolygatnék többet, mert a mi szempontunkból is teljesen felesleges, és egy egymás elleni párharccal nyitjuk a tavaszt, 2020/21-ben.
Ennél tökéletesebb erőfelmérője nem lesz senkinek sem, azt hiszem.
A vébé szempontjából kicsit tán előnyösebb helyzetben vagyunk, hiszen az egyiptomi éremosztós hétvégére az ellenféltől maradtak ott többen (nyolcan, ha jól számolom), tőlünk mindössze hárman voltak érdekeltek. Egyébként nem feltétlen hiszek abban, hogy számít az ilyesmi, de ténynek tény, hogy hozzánk előbb szivárgott vissza szinte mindenki, Corrales, Makita és Mahé kivételével. Nagyon bízom benne, hogy a résztvevőknek egyébként kifejezetten jót tett a vébé, talán a szlovénok az egyetlen kivételek, lettem volna pók a falon, amikor Yaya és Blagi először vitatják meg a pizzarendeléses, hasmenéses esetet, remek zrika-téma lesz ez évekig, szerintem. Talán még Tönne az, aki csalódottan jött haza a világversenyről, se nem játszotta ki magát, se nem be a válogatottba, és hát sikerélmény sem sok csurrant, cseppent, szóval igen. Inkább koncentráljunk azokra, akik ebből meríthettek, a spanyolok például szemmel láthatóan voltak boldogok a bronzérmükkel, Corrales pedig ufó szintig emelkedett, igazából kicsit ki is túrta a kapuból Perez de Vargast, ami a következő egy hétben még előnyünkre is válhat. Ugyan Maqueda sem váltotta meg a világot, viszont biztosan jó rezgésekkel jött haza, nyakában az éremmel. Mahé nagyon erős kezdés után szürkült bele a vébébe, de neki is inkább pozitív benyomásai lehetnek, szerintem, Omarnak szintén, de neki végig ment is a szekér, szerencsére, Lékai pedig Corralessel együtt a legnagyobbat szakíthatja az egészből, ha sikerül átmenteni a válogatott formát klubszintre. Meglátjuk.
Természetesen a világ egyik legjobb csapata ellen lelkesen visszaérkezni egy vébéről bazira nem elég, ugyanakkor a tapasztalása annak, hogy soha nincsenek előre lefutott meccsek, és a sportban nem létezik az előre elrendeltség, az már egy jó alap, amivel megnyerhetjük ezt a meccset és amire építhetjük az egész tavaszt. Ezt a várhatóan elég szürreális tavaszt, mert ha például megnézzük, hogy hogy áll éppen a Bé csoport, akkor azt láthatjuk, hogy az alig egy hónapja Bajnokok Ligáját nyert Kiel éppen az ötödik, és nem is biztos, hogy van előre onnan. De persze az igazi BL - pontosan úgy, mint ahogy minden világverseny is -, az egyenes kieséses szakasznál kezdődik, csak itt két meccs van erre. Ez tudott. Úgyhogy pofázhatunk itt bármiről, egyetlen célunk lehet csak, hogy addig a lehető legtöbb mérkőzést nyerjük meg.
Amikor megvizsgáljuk az egymás ellenieket, kicsit el is kámpicsorodhatnánk, hiszen azon azt látjuk, hogy nagy mumus a Barca, az eddig lejátszott 21 egymás elleni meccsből 14-et nyertek meg, mi hatot, és toltunk egy ikszet, mindezt pedig -42-es gólkülönbséggel. Ugyanakkor lássuk azt is, hogy az itthon lejátszott meccsek tekintetében már sokkal biztatóbb a képlet, 5-1-3, mondjuk a legnagyobb különbségű szopacsunk is itthon volt, de még másik évezredben - és mivel most először az lesz, hát véreim, örüljünk ennek!
Ha pedig még mindig volna kedvem múltat idézni, márpedig ezekben a vérzivataros időkben másom sincs, akkor hadd említsem meg azt a fantasztikus, emlékezetes, nem túl régi, két évvel ezelőtti meccset (29:26), ahol mindent elsöprő győzelmet arattunk, majd ennek közvetlen hatásaként megalakult a #tátraTEAM, sőt, történtek még egyéb turpisságok is az Ír kocsma és a veszprémi Bermuda-háromszög környékén, de arról mindenkinek jobb, ha nem mesélek. Na szóval azt a győzelmet sikerült sikeresen megünnepelni, ma már mit nem adnánk egy olyanért, igaz? És nem csak a #curvacovid miatt, hanem egyébként ezek a szerda/csütörtöki játéknapok is kicsinálnak mindenkit teljesen, remélem sürgősen elgondolkodnak erről fentebb.
Amit a mai meccsel kapcsolatban elvárnék magunktól, az egyébként elsősorban a győzelem. Hogy a lendületben lévő játékosaink folytassák azt, amit a vébén láthattunk tőlük, ergo zökkenőmentes legyen a visszailleszkedésük, a többiek pedig kipihent fejjel, mosolyogva gyilkolják meg a Barcelonát. Nagyon szeretném látni, ahogy végre nem ronyózzuk össze magunkat a Barcelónától, főleg, mert a francia rész itt sem lesz, Janc sem, Corrales pedig remélhetőleg olvasni fogja a sajátkáit. Lady Aront badarság volna nem komolyan venni, bízom benne, hogy az ő füleseire külön kiképeztünk valakit, már eleve az élet nagy igazságtalansága, hogy az első visszatérésénél nem találkozik a lelátóval, jó lenne, ha nem szórná szarrá magát. Ezt külön megköszönnék a szurkolók, szerintem. Köszi!
A francia lövősor hiányában sem kell gólokért a szomszédba menniük, Cindric (ha lesz), Langaro (ha ideér), Dolenec, Entrerrios vagy a Lady meg fogja oldani kintről is, de gondolom a rettegett beállóikra (Fabregas, Frade, Sorhaindo kelleni sem fog, max hátra) és a velük való páros kapcsolatokra tudatosan alapozni fognak (olvassuk csak végig ismét a felsorolt játékosokat, mindegyiktől megvan a bejátszás, igaz?), plusz nyilván rengeteget terveznek futni, ennek egyetlen működő ellenszere az, hogy nem adjuk el a labdáinkat támadásban, nos, ez létfontosságú lesz. És hogy amikor eljutunk helyzetig, kiválóan helyezett labdákat lőjünk Perez de Vargasnak és/vagy Møllernek. A spanyollal nincs is oly sok rossz tapasztalatunk, Møller gyakrabban fogott ki rajtunk, ezt ne felejtsük el!
Amúgy szokásom szerint felettébb pozitív vagyok - mármint nem úúúúúgy, úgy neeeeem, úgy már nem is szeretnék, ha nem baj -, szerintem nyerünk: Corrales folytatja az ufózást, Csupor Károly pedig megfogja a heteseket, Lékai lendületes játékával és előkészítéseiből Borozan, Makita és Yahía szétlövik a katalán kaput, és/vagy Mahé majd összekuszálja a fejeket, majd mint foxi a lábtörlőt, úgy zilálja szét lábbal a hármastengelyt, miközben Andriskával belövetnek mindent. Plusz az én fejemben ismét nekiállunk szélesebben játszani ezt a csodás játékot, tehát hasítani fognak a bucira pihent szélsőink, de kegyetlen, és így 3-4 góllal nyerjük meg a nagy futást. Szerintem. Remélem. Egyébként tényleg sok, 60-65 gólt várok, mást nem polipozok be előre.
Hajrá Veszprém!