Fogalmazzunk úgy, hogy az első elődöntőben látott párizsi ellenállás még az előzetesen vártnál is gyengébbre sikeredett, így a hagyományoktól eltérően meglehetősen sima, semleges szemmel szinte már uncsi meccsen gyalogolt be a Barca a tizenvalahányadik döntőjébe, és hogy ki lesz az ellenfelük, az másfél óra múlva kiderül, mondom ezt, miközben nézem a kieli bevonulást. Rögtön ki is szúrom, hogy a másik sarokból szoktunk bevonulni, úristen! Most mi lesz? Feltűnt az is, hogy új BL-himnusz van, vagy mi, hátö, inkább nem minősíteném. Too much változás ez így nekem, meg ott sem vagyunk, hát izgulok, na, és igazam is lett.
Sajnos.
Ha az első meccset leuncsiztam, hát ez teljesen az ellentétje volt, igazán kár, hogy egy félidővel később érkeztünk meg Kölnbe, mert ez amúgy attól függetlenül az első félidőben ment el, hogy elképesztő kapaszkodással visszajöttünk a meccsbe. Kilenc (asszem, de nem vagyok hajlandó megnézni) eladott labdával és 4 üreskapus góllal nem lehet elődöntőt nyerni, ez egyébként törvényszerű kicsit.
Nenadic test mellettijét könnyedén fogta Landin, majd az ezt követő német támadást követte le csodásan a veszprémi fal, hogy aztán Petár eladja elöl a labdát, és abból megszerezze Dahmke a meccs első gólját. Idegesen kezdtünk, Peppa kifejezetten, remélem gyorsan kijövünk ebből. De hiába reménykedtem, ebben az ideges, kapkodós, teljesen szétesett állapotban töltöttük az egész első félidőt, megmondani sem tudnám, mikor játszottunk ennyire szarul, hát nem igaz. Tíz percig nem lőttünk gólt mi, akik egész ősszel nem szenvedtek támadásban, inkább csak hátul. Ahol meg most a meccs nagyon nagy részében egyáltalán nem is vettük fel Sagosent, egész konkrétan 7-8 méterről lődözött lendületből érkezve, hát neki ezt nem lehet engedni, na. Az első félidőben amúgy is rengeteg időt töltöttünk el hátrányban, amiből vagy négy-öt üresgólost kaptunk, mert Mahé baszott lefutni időben. Baszki. Négy gól. Meg vagy kilenc eladott labda, ennyire női meccset nem is emlékszem, mikor játszottunk utoljára, teljesen szét voltunk hullva az első félidőben, nem is láttam, hogyan fogunk visszajönni ebbe, úgyhogy ha pozitívumot kell kiemelnem, akkor biztosan ez lenne. Hogy valahogy visszajöttünk.
Marguc és Borozan volt egyértelműen dicsérhető egész meccsen, Corrales periódusokban, Vuko viszont szinte bárhonnan veszélyes volt, vállalkozott is rendesen, illetve a nyitott elleni kétirányítós is villant pár támadásnyit, de mivel mindenki kegyetlenül pontatlan volt az első félidőben, hát nem igazán láttam, hogyan jövünk fel innen.
Aztán úgy jöttünk fel, hogy nagyon.
Összébb is húztuk a védelmet, és elkezdtünk abból építkezni, ami szépen ment lépésről-lépésre faragtuk le a saját magunknak összehordott hátrányt, és hát természetesen fáradt a Kiel is, ez egyértelműen látszott, jött néhány jobb veszprémi teljesítmény: nyomokban Lékai és Yahia lendített a szekerünkön, de aztán mégis akkora kaotikus rohanásba fulladt a vége, hogy döbbenet. Amit a spanyolok hülyeségei egyébként még tetéztek is, elképzelhető, hogy Corralest kiállíthatták volna ott a végén, igen, de nem tették meg, és vissza sem nézték, aztán a hosszúlépéses szabály szerinti Wiencek-piros is bennünket zavart meg jobban, szerintem, szóval teljes anarchiába torkollott a második elődöntő, amiből végül nem mi jöttünk ki győztesen. Van ilyen.
Amivel nem is lenne semmi baj, ha nem adtunk volna el vagy 8-9 labdát az első félidőben, mert ez a meccs ott ment el, nem máshol. Sokan fogtok Mahézni, hogy DD miért nem rakta be középre, de esküszöm én sem raktam volna, miután vagy négyszer-ötször cseszett lefutni az üreskapuzásnál, ahol mindig is a rövid szélsőnek kellene, akár tetszik, akár nem, láthatóan most is így volt megbeszélve, úgyhogy ezt megértem a részéről. Az első félidőbe viszont sokkal többet kellett volna cserélnie, ott volt gondunk, ott kellett volna keresni a jobb megoldást bármire, megpróbálni Tönnét, vagy akár Markussent, a második félidőbe nyilván már senki sem cserélt volna bele, hosszabbításba meg pláne, de azért ott a stabil -3 -7-nél még bőven lett volna erre mozgástere.
A holnapit valahogy ússzuk meg sérülés nélkül, mást nem várok magunktól, Corralesnek amúgy is igaza van abban, hogy teljesen felesleges lejátszani, főleg ilyen helyzetben, nem is értem. Ráadásul amúgy is mindenki bronzot kap, ha jól rémlik. Az első félidő után történtekért mindenképpen kalaplengetés jár a srácoknak, az az akarat nagyon kell, amit ott láthattunk, nem szabad összezuhanni most emiatt, de ez a meccs pont annyira volt ambivalens, amilyen érzéseink voltak előzetesen.
#fuckCOVID