Nagyon régen láthattunk már ennyire sima meccset a két együttes között, hogy ezt pont egy döntőben sikerült abszolválni, az külön szerencse. #handballisback
A magyar bajnok jól látható motivációval és koncentrációval lépett pályára, ennek megfelelően pillanatok alatt közé tette azt a 2-3 gólos különbséget, amit az első félidő alatt végig tartani is tudott. Ismét látszódott a törekvés arra, hogy minél szélesebben játsszuk végig a támadásainkat, és ezt a mérkőzés túlnyomó részében sikerült is megvalósítani. Az elődöntőhez képest DD csak a kezdő széleken változtatott, érthető módon előző csapata ellen Shishkarev és a másik oldalon Strlek került be, a kapuban maradt az egész hétvégén meglehetősen stabil teljesítményt mutató Corrales. A spanyol amúgy hatalmasat lépett előre az utóbbi két hétben, csodálatosan mozgott együtt a fallal, tényleg jó volt nézni, ahogy a kikényszerített lövések mögött ott állt a folyosóban, és fogott szinte minden foghatót a döntőben. Persze volt néhány szerencsétlenül begurult labda, de belefért tegnap.
Ugyanez szerencsére nem volt elmondható a szkopjei kapusokról, semelyik sem tudta elkapni a fonalat, ami persze azt is jelentette hogy végre maximális koncentrcióval helyeztük el a lövéseinket a kapujukban. Összességében abszolút dicsérhető volt a védelmünk is, ugyan Kalarash 6 lőtt gólja jelzi, hogy a beálló körülit még mindig kicsit esetlegesen oldja meg a veszprémi fal, de tényleg előremutató, amit láthattunk. Támadásban szintén előreléptünk, mind sebességben, mind pontosságban javulni tudtunk, helyenként egész látványos támadásokat vezettünk, melyekből változatos módokon tudtunk eredményesek lenni, voltak hatalmas átlövéseink, játszottuk meg a beállót, húztuk le szélekre, és több pozícióból képesek voltunk az egy-egyezésre, betörésre is. Az üreskaput még gyakorolhatjuk.
Az utolsó 8-10 percet kicsit kiengedtünk, így az 5-6 gólos előnyünkből visszajött a Vardar mínusz 3-ra, ami rájuk nézve elég pozitív volt ugyan, de valójában nem volt érezhető esélyük sem a fordításra, de igazából még a komolyabb visszakapaszkodásra sem.
A második félidőben ismét jött a kétirányítós játék, megint remekül működött együtt a Petár-Lékai páros, a mérkőzés második részében igazából már csak arra kellett figyelni, hogy ne engedjük magunkra vissza őket. A 48. percben 28:19-nél belénk állt némi félsz, előjöttek az emlékek, és kaptunk is három gólt zsinórban, de Yahia góljai továbblendítettek bennünket. Annyi még, hogy jó volt Vujint látni, bízom benne, hogy lesz ő még azon a szinten, ahonnan gyógyulni kényszerült, erőt, egészséget neki!
A végére már csak annyi kérdés maradt, hogy milyen különbséggel nyerjük meg a 3. SEHA aranyunkat, 27:35 lett a vége, ezzel pedig elhoztuk az előző szezon első megnyerhető kupáját. Vagy az egyetlent, azt majd decemberben meglátjuk.
A hétvége all-starja:
Goalkeeper: Rodrigo Corrales (Telekom Veszprem)
Left wing: David Mandic (PPD Zagreb)
Left back: Alexander Shkurinskyi (Meshkov Brest)
Centre back: Lovro Jotic (Vardar 1961)
Right back: Jorge Maqueda (Telekom Veszprem)
Right wing: Gasper Marguc (Telekom Veszprem)
Line player: Andreas Nilsson (Telekom Veszprem)
Defender: Blaz Blagotinsek (Telekom Veszprem)
MVP: Rodrigo Corrales (Telekom Veszprem)
Gratulálunk, szép volt fiúk, most karantén a két negatív tesztig, ami remélhetőleg rendben is lesz mindannyiuknak, hogy folytatódhasson ez a szezonka.