Néhány perce megjött az EHF hivatalos levele, alább olvashatjátok:
"OFFICIAL STATEMENT: The European Handball Federation on Friday announced that European Cup and national team matches until 12 April will not be held as scheduled.
The European Handball Federation announced on Friday that European Cup matches and national team matches organised under the umbrella of the EHF will not be held as scheduled until 12 April 2020. Over the past few days, the EHF has been carefully analysing the situation for all its member federations and the clubs playing in its competitions and has been taking into account all the information received. This decision was made in the light of the ongoing developments in the spread of COVID-19 across Europe and in order to protect the health and safety of players, coaches, officials and fans.
The announcement includes all matches in the following competition stages:
Women’s EHF EURO 2020 Qualifiers Rounds 3 and 4 (25 to 29 March)
VELUX EHF Champions League Last 16 (18 to 22 and 25 to 29 March)
DELO WOMEN’S EHF Champions League Quarter-finals (3 to 5 and 10 to 12 April)
MEN’S EHF Cup Group Phase Rounds 5 and 6 (21 to 22 and 28 to 29 March)
Men’s Challenge Cup Quarter-finals (21 to 22 and 28 to 29 March)
WOMEN’S EHF Cup Semi-finals (4 to 5 and 11 to 12 April)
Women’s Challenge Cup Semi-finals (4 to 5 and 11 to 12 April)The EHF will continue to monitor the situation and will communicate any further updates accordingly."
A legutolsó posztom egy nehéz, hazai győzelem után az "Ami nem nyír ki" címet viselte, hát most, hogy ezekben a COVID-19-cel terhelt időkben a szemem elé került, elég ijesztően hatott, remélem nem kell néhány hét múlva magunkra, vagy bármilyen családtagra, rokonra, barátra, ismerősre, csapattagra vonatkoztatnunk. Mert semmi az égvilágon nem lehet fontosabb most annál, mint hogy mindenki saját körben megtegyen mindent, amit csak lehet, hogy megóvja magát és a környezetét ettől a foschcunamitól, amit a kínaiak a nyakunkba tettek. De most nem is az a lényeg, hogy kik, hanem hogy közösen próbáljuk megúszni!
Tudom, hogy vannak nagyon szkeptikusok, akik máig el sem hiszik, hogy ez igazi pandémia, és vannak a nagyon elutasítóan fröcsögők, akik egyelőre csak addig látnak el, hogy milyen szinten korlátozzák az egójukat, meg persze azok, akik majd csak a szemüknek hisznek, másnak nem, de bízom benne, hogy mindenkinek megjön a jobbik esze. Előbb-utóbb. Inkább előbb, ha kérhetem. Nincs az a meccs, nincs az a program, amit ilyen helyzetben ne kellene elhalasztani, teljesen egyetértek DD-vel, aki tegnap azt mondta a szűk körben megtartott sajtóson, hogy racionálisan gondolkodva, ilyen szituációban kurvára nem kéne senkinek sem meccseket játszania. (Közben meghallgatásra talált, és végre a SEHA is nyilatkozott az ügyben, várható ez a BL-től is, szerintem, közben meg is jött.)
És igaza volt. Nemhogy meccsre járni nem kellene, játszani sem kellene. Semmilyet sem.
A kézilabda ráadásul kontaktsport, aki valaha játszotta, az pontosan tudja, hogy hatvan perc alatt - némi túlzással - a pályán lévő összes játékos testnedvet cserél egymással, de komolyan. Igazából el sem tudom képzelni, hogyan zárod ki az agyadból ilyen helyzetben ezt az egészet. Jó, én sosem voltam _profi_ kézilabdázó, de borzasztóan nehéz lehet elvonatkoztatni attól, hogy vajon xy-nak van-e a kontaktlistáján olyan tag, aki nemrég járt Kínában, Milánóban vagy csak simán kórházban. Értitek.
Egyre több nemzeti bajnokságot függesztenek fel, Norvégiában egyenesen bajnokot is avattak, és mostanra már remélem senki sem gondolja azt, hogy ezek nem eléggé indokoltak. Mert azok. Egyre több élsportoló kapja el világszerte, de most komolyan, a Reál Madrid kosár-és focicsapata karanténban, a Juve játékosai szintén, felfüggesztett NBA, mégtöbb fertőzöttel, miről beszélünk egyáltalán? És igen, nyilván nagy esély van az ő teljes gyógyulásukra, de nem mindenki ilyen szerencsés. Napok (de inkább órák) kérdése, hogy ez begyűrűzzön a nemzetközi kézilabdába is, és megjöjjön az első pozitív teszt, ne legyen sok kétségünk afelől, hogy meg fog érkezni, akkor meg úgyis zárunk majd. Persze, azt is értem, hogy ne pánikoljunk, egyébként határozottan nem is teszem, de felesleges köröket sem futunk a csajokkal, és hogy őszinte legyek, alig várom, hogy bezárják az ovikat/sulikat, mert szerintem azok is potenciális gócpontokká válhatnak. Ok, hogy nem a gyerekekre a legveszélyesebb, de mi van, ha ők pont a legveszélyesebb hordozók a tünetmentességük miatt? Vagy mi van az idősebb vagy más betegségben szenvedő, és arról akár még nem is tudó pedagógusokkal, őket is védeni kellene...de persze ez nem az én hatásköröm, de nem tudom, mi lesz az a pont, amikor fentről jövő utasítás hiányában egyszer csak nem viszem őket, mert nem tudom megígérni, hogy nem lesz ilyen.
Az én összeharácsolt elméletem szerint minél előbb zárunk be mindent, és kényszerítünk ki némi kimaradást saját életünkből, annál előbb túl lehetünk ezen az egészen. Nyilván nagyon nehéz megoldani a gyerekeket, főleg nagyszülői segítség nélkül, és lehetőleg családilag, de még mindig jobb prevencióból, mint aztán később már muszájból.
Szerintem.
A másik, rengeteg kérdés felvető dolog pedig az EHF által kijelölt esőnapok az FF-ra. Hát könyörgöm, ezt mégis hogyan lehet átültetni a gyakorlatba, de most tényleg? Augusztusban milyen keretek játszanak FF-et, és egyáltalán, ki jut(ott) be? Vissza van még két egyenes kieséses forduló, vagy majd a csoportkör első két helyezettje, hehe!? Vagy sorsolják ki, egyszerűen, úgy még igazságos is lenne. Na de mindegy, ezek elég távoli kérdések, válaszok nélkül, egyelőre, lehet, hogy szükség sem lesz ilyesmire, és április végére lecseng ennek az őrületnek az európai nagyrésze. Határozott együtt gondolkodás és cselekvés kellene az Eu-ban, a nemzetekben, a családokban és az egyénekben egyaránt, hogy ez így lehessen...Ha hihetünk Kínának, és ők tényleg túl vannak a nehezén, akkor bizony másfél hónapnyi szigorra lenne most mindenkinek hatalmas szüksége.
Nem szándékom pánikot kelteni, arról már vélhetően amúgy is lekéstem, én csak mindenkit szépen megkérnék arra, hogy aki teheti, az most maradjon otthon, minél előbb és minél többet, ezzel is segítve magunkat, a közösségünket, hogy ezen mielőbb túllehessünk, és persze az EÜ-dolgozóinkat, akiknek hatalmas köszönet, mert ha te nem leszel beteg, akkor már valamennyit tehermentesítesz a rendszeren. Nekem is volt lefoglalt szállásom Plockba, nyilván, de ez a legkisebb problémám jelenleg. Nem tudni, hogyan fog kifutni ez az egész, de vannak szüleim, anyósom, apósom és persze gyerekeim, akiket baromira féltek. Sokkal fontosabbak nekem, mint a Szeged vs Veszprém-meccsek, és remélem, hogy mindenkinek. Amúgy is, ha belegondolok abba, hogy egy ilyet üres lelátók előtt kell lejátszaniuk a feleknek, hátö, annál még az is jobb, ha mindenki otthon marad, én meg feldobok egy érmét. De tényleg.
Egyébként ez nem is olyan rossz ötlet.
#staythefuckhome, please and peace! És mossatok kezet!