Őszinte leszek, ennyire borzalmas meccset ha egyáltalán valaha, akkor már nagyon régen nem láttam. Nem is hiányzott. A végére már a komplett közönség letette az ideget, már csak fohászkodva nevetgéltünk a szemet sokkal inkább bántó, mintsem szórakoztató jelenetek láttán. Van ilyen, nem is pörögnék ezen túl sokat, hiába kértem én rendes különbséget, egyszerűen sanszunk sem volt ilyesmire. Szerencsére a franciák sem villogtak, így az történt a heti MOTW-en, hogy két ijesztően dekoncentrált, de halálig küzdő brigád, egy rosszabb napot kifogó női csapat átlagos hibaszámát produkáló mérkőzést abszolvált, ami összességében szörnyű volt, de most komolyan. A második félidő közepétől már tényleg csupán azért remegtem, hogy meg ne haljon valaki ebben az esztelen rohangálásban, valahogy nem volt meg senkinek sem az ütem, sem a mérték semmire sem. Ebben a nagy vagdalózó nihilben volt üdítő színfolt a két kapus bravúros teljesítménye, hát ilyet is régen láttunk, lássuk be.
"Ha egy kapus 54%-kal véd, és kikap a csapat, akkor....ott el kell zavarni a játékosokat." - mondta volt Árpád fejedelem, és milyen igaza van, a komplett Pite mehetne is a vérbe ilyen alapokon, mi maradhatnánk, hiszen kínkeservesen ugyan, de végül behúztuk ezt a meccset.
Ami ugyan előzetesen kiment a fejemből, de ahogy a lelátóra értem, rögvest belémhasított, az az, hogy gyakorlatilag minden februárban van egy pokolian szar mérkőzésünk, remélem ezt a hagyományt le is tudjuk ezzel. Az ilyenek után szokott kurvagyengézni a tábor, remember, mint pl. a néhány éve a Zágráb ellen, győztes találkozót követően. Innen nézve eddig egész jól megúsztuk a februárt, bízom benne, hogy ez volt az a szokásos mélypont. Jóképű kis vendégszektor jött össze, Montpellierből mindig szívesen jönnek a szurkolók, de hát ez kölcsönös, ugye. Mindenesetre ők cukik voltak nagyon, amibe be tudtak kapcsolódni, abba be is kapcsolódtak, rendes kéziszurkolók módjára viselkedtek, hozták a szokásos formájukat, meg is lettek tapsikolva.
Egyébként egyáltalán nem kezdtünk annyira szarul, mint ami végül megmaradt bennem (és szerintem mindenkiben), lerohanásból lőttük az első gólunkat, a második hullámban érkező Lauge középről volt eredményes, de jött tőle csodás és pontos indítás is Gajic kezeibe, miközben viszont az is egyre világosabbá vált, hogy nincs olyan emberünk, aki két pöpec passzra képes egymás után. Dadogott a labda a kezekben rendesen, maradjunk annyiban, nagyon elsőmeccses fílingem volt, vagy hogyan is érzékeltessem ezt. Amikor pl. a lerohanás végi utolsó, pattintott passz Gajic lábára pattant, az ember lánya biztos volt abban, hogy az kimarad.
Csupor Károly kezdtett a kapuban, sajnos nem bírta előhozni magából a portói formáját, egy nagyon potyának tűnő szélsőgól után le is cserélte magát önkritikusan. A Montpellier nyitott védelmét én mondjuk biztosan Lékaival próbáltam volna feltörni, és Borozant is jóval előbb pályára tettem volna, ő mostanság egyértelműen a legjobb formáját mutatja, ehelyett a Lauge/Nenadic/Yahía belső hármassal próbálkoztunk, érzésem szerint elég sokat. Egészen Yahía sérüléséig amúgy nem volt különösebb probléma, voltak labdaszerzéseink, kivédekeztünk francia támadásokat, lőttünk kintről gólt és voltunk eredményesek beállóból, futottak be szélsők, visszanézve egész pofás volt addig az egész. Azt pedig utána sem lehet senkinek sem felróni, hogy ne akarták volna, fogcsikorgatva küzdött mindenki minden labdáért és minden passzért, ez tényleg vitán felül van nálam, de valahogy összezuhantunk agyban. Annyira, hogy ihaj, ebből pedig lett egy ilyen ámokfutásnak tűnő katyvasz.
Igazából hibáztatni sem lehet senkit emiatt, ha őszintén visszagondolok, a lelátón sem tudtunk mást csinálni, csak azon kattogni, hogy akkor most mi lesz, hogy milyen balkezest lehet leakasztani a tavasz hátralévő részére, hogy milyen mák, hogy Laci be lett nevezve (hehe), közben tépkedtük a szánkat rendesen a kispadra meredve, és csak akkor nyugodtunk némiképp meg, amikor az egyiptomi végül saját lábán képes volt elhagyni a termet. Legújabb infók szerint amúgy nincs nagy baj vele, két-három hét kihagyás lehet ebből legrosszabb esetben. Ebben a három jobbkezes felállásban amúgy ennél sokkal több van, nyilván most kicsit rámegyünk erre, ami egyáltalán nem rossz a jövőre nézve.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy Árpád hozta magát a kapuban, persze Sego sem maradt sokkal le mögötte (52% vs 39%), innen nézve pedig felesleges azon tűnődni, hogy Sterbik nélkül mekkora cumi lehetett volna, mert egyrészt Árpád _még_ van, másrészt a másik oldal is kb. uazt tolta. A második félidő 8:9-es eredménye mutatja, hogy mennyire komoly kapusteljesítmény volt mindkét oldalon, ennek pedig akár még örülni is lehet valahol, nem igaz?
24:23 a vége, és Sterbik kapta idén a játékosok szavazatai alapján kiosztásra kerülő Cozma-díjat is, besöpört tehát mindent, konkrét díjeső alá álhatott tegnap.
Nem is nagyon szaporítanám tovább a szót, talán még annyit, hogy nekem a szurkolás is pont annyira lagymatag volt, mint a második félidei mezőnyteljesítmény, Vityának mi is jobbulást kívánunk, térjen vissza közénk minél hamarabb, szép gesztus volt az O-tól a felirat, de a hangerőben mérhető összteljesítmény nagyon tavasz kezdeti volt, na. Puha legalább adott rá magyarázatot a végén, így pedig minden tiszta, az van, hogy a FaJancsi átépítés miatt be van zárva (!!!), ez azért elég sok dolgot megmagyarázhat. Szóval ott volt a hiba, ilyesmire nem volt példa emberemlékezet óta, nem is lehet felkészülni rá, hahhh. Reméljük az igazán fontos meccsekre már az új köntösében, mint pizzéria, fogad minden arra járó pirosat.
Amondó vagyok, hogy gyorsan felejtsük el ezt a tegnapi hogyant, a lényeg a két pont, márpedig az megvan, még egy kinti meccs Ukrajnában, amit tán még balkezes nélkül is lehozunk majd, és azzal szerencsésen túl vagyunk a februáron. Nagyon úgy néz ki, hogy a Plock lesz a következő ellenfelünk, hacsak nem esnek össze hétgólos előnyről, amire mondjuk Xavi karrierjében ugyan már van egy fájó példa, de most csak nem, na. Mehetünk a barátainkhoz barátkozni, ismét éppen a lengyel-magyar barátság napja körüli dátumon, és megpróbálhatunk _nyerni_ végre Plockban. Haha. Galéria itten.
Hajrá Veszprém!